20. fejezet
Naiv voltam, amikor azt hittem, hogy minden "nagy" beszélgetésen túlestem, már másnap reggel jött is a következő, ugyanis Katie még a repülő indulása előtt félrehívott.
- Sajnálom, hogy a tegnapi nap nem úgy sikerült, mint ahogy tervezted, de lesz ez még jobb is - vigasztalt anyáskodva. - Viszont egy fontos dolgot szeretnék kérni...
- Oké, mi lenne az? - kérdeztem kicsit aggódva, mert féltem tőle, hogy valami újabb rémes szponzori eseményre vagy fotózásra akar elcipelni.
- Bizonyára te is tudod, hogy az arab országok között Bahrein kifejezetten nyugatias, modern állam, ennek ellenére Chrisszel úgy döntöttünk, hogy nem lenne szerencsés, ha az ott-tartózkodásunk alatt egyedül mászkálnál. Csinos, fiatal, ráadásul szőke lány vagy, nem szeretnénk, ha bármi atrocitás érne, és kizökkentene a versenyre való felkészülésből. Jó lenne, hogy ha legalább a barátod mindenhova elkísérne.
- Rendben, nem gond - feleltem kicsit megkönnyebbülve, hiszen nem újabb programot szervezett le nekem, ráadásul amúgy sem terveztem nagy kirándulásokat a következő napokban. - Mondjuk Phil csak szerdáig marad, de utána már úgyis kezdődnek a hivatalos programok...
- Ajajj, ennek nem örülök, hiszen pont a hétvégén kell a szálloda és pálya között ingáznod. Na sebaj, Sebastian biztosan szívesen vigyáz rád! - jelentette ki mosolyogva, és esélyt sem adott arra, hogy tiltakozhassak, mert már indult is tovább, vélhetően azért, hogy a bébicsőszködést leszervezze nekem.
Az aggódása persze teljesen felesleges volt, a következő két napban ki sem mozdultam a hotelből, Phillel a legtöbb időnket a szupermodern gépekkel felszerelt edzőteremben töltöttük, hogy a lehető legjobb formába hozzam magam a versenyre. A hétvégi vitánkon szerencsére továbbléptünk, újra olyan türelmes és kedves volt, mint amikor megismertem, szinte a tenyerén hordozott, így mikor szerdán elkezdte összecsomagolni a bőröndjét, kísértést éreztem arra, hogy megkérjem, mégis maradjon. Végül elvetettem az ötletet, mert tudtam, hogy a hét hátralevő részében nem sok szabadidőm lesz, és féltem, hogy ez esetleg újabb vitát eredményezne köztünk.
Sokáig persze nem kellett szenvednem a magánytól, alig egy órával azután, hogy elindult a reptérre, már meg is érkezett hozzám Vanda.
- Na mi újság, könnyes búcsút vettél a lovagodtól? - kérdezte, miközben azonnal elheveredett a kanapémon.
- Ne cikizz már vele folyton! - szóltam rá, ő azonban továbbra is kinevetett.
- Azért remélem, az elmúlt éjszakákon felvidított annyira, hogy ne nyavalyogj a kínai kiesés miatt - kíváncsiskodott, és hogy ne kerülhessem ki a válaszadást, pontosította a kérdését. - Milyen az ágyban?
- Ne már! Ne akard nekem bemesélni, hogy a szépfiú még nem próbálkozott!
- Az túlzás... de én még nem érzem késznek magam rá - böktem ki végül, mire végre komolyabb hangnemre váltott.
- Helyes, nem is kell azonnal odaadni magad egy pasinak... De azért elég fura, hogy folyton együtt alszotok, és így sem jött még meg hozzá a kedved. Lehet, hogy lassan át kéne gondolnod, hogy mit érzel iránta - mondta már kicsit óvatosabban, mintha tartott volna a reakciómtól.
- Ne nyúzz már te is ezzel! - kértem tőle egy bosszús sóhaj után. - Miért nem elég annyi, hogy bírom őt, jól érzem magam vele?
- Azért mert az ember a haverjait bírja, és velük érzi jól magát, nem a szerelmével. A szerelmeddel nem csak jól érzed magad, hanem vágysz rá, és ha nincs veled, hiányzik. Szereted Philt? - kérdezte hirtelen, mire én köpni-nyelni sem tudtam.
- Nem...tudom! Nekem ehhez több idő kell, és különben is, most elsősorban a versenyekre kell koncentrálnom! - vágtam rá végül, jelezve, hogy lezártnak tekintem a témát.
- Azért próbáld meg átgondolni, hogy mit akarsz. Tudod, hogy nem igazán szívlelem Philt, de még ő sem érdemli meg azt, hogy hónapokon keresztül hülyítsd, közben meg minden szabad percedben Sebastiant ölelgesd - hiába néztem rá mérgesen, folytatta. - Igen, láttalak titeket a futam után, és nem tartom helyesnek, hogy egy olyan lány, akinek pasija van, ilyen feltűnően és bizalmasan ölelkezzen egy másik sráccal, akivel nemrég még csókolóztak is.
- Ezt ezerszer megbeszéltük már! Egyetlen csók volt, az is csak azért, mert a fejünkbe szállt a pezsgő. De nincs köztünk semmi, csak barátok vagyunk - vágtam rá, de végül úgy döntöttem, hogy nem akarok Vandával vitatkozni. - Muszáj most ezen rágódnunk? Két nap múlva már újra a kocsiban ülök, nem járhatnak most ezek a dolgok az agyamban.
- Hát jó - enyhül meg most már a barátnőm is. - Békén hagylak...egyelőre. Ráadásul alig maradt időnk, hogy valamennyire rendbe szedjünk a fogadás előtt.
A versenyhétvége hivatalos programja ugyanis megkezdődött, estére a hotel dísztermébe voltunk hivatalosak egy kis ünnepségre, amit a bahreini futam szervezői tartottak a tiszteletünkre. Katie a lehető legvisszafogottabb estélyit szerezte be nekem, ami megfelelt a vallási előírásoknak, így nem kellett attól félnem, hogy megsértem a helyieket. Ennek köszönhetően viszont úgy néztem ki, mint egy zsák krumpli, a földig érő, egyenesszabású ruha csak még jobban kihangsúlyozta, hogy nem vagyok túl magas.
Szerencésre Sebastian nem kapott röhögőgörcsöt, amikor meglátott, így legalább nem földig tiport önbizalommal vonultam le vele a vacsorára. Végül egész jól éreztük magunkat, az étkezés után már a többi pilótával is lehetőségünk volt beszélgetni - igyekeztem figyelmen kívül hagyni Maldonado gyilkos pillantásait és Alonso gúnyos vigyorgását, így végre kezdtem ténylegesen túltenni magam az előző verseny kudarcán.
- Mindjárt jövök, csak beszerzek valami üdítőt - szóltam a srácoknak, mert a sok nevetéstől nagyon megszomjaztam.
- Várj, én is jövök - szólt utánam Seb, és már tényleg utol is ért.
- Ha a mosdóba megyek, akkor is a sarkamban leszel - förmedtem rá bosszankodva, de nem hagytam, hogy letagadja azt, ami nyilvánvaló. - Tudom, hogy Katie bízott meg az őrzésemmel, de nem vagyok egy óvodás, aki nem tud magára vigyázni. És továbbra sem tervezem, hogy a kihalt utcákon egyedül fogok csatangolni, úgyhogy nem igazán értem, miért aggódtok.
- Nem igaz, hogy nem veszed észre, hogy ezek a pasik hogy méregetnek téged, még a legidősebbek is! - csattant fel Seb ingerülten. - Nyilván biztonságban vagy köztük itt a hotelben, de ha nem lennénk körülötted, biztosan bepróbálkozna nálad egykettő, és tudod, hogy ők nem tekintenek téged egyenrangúnak... - próbált rám ijeszteni, de nem igazán hatott meg vele. - Szerinted miért állunk körbe egész este négyen-öten? - biccentett a fejével a srácok felé. - Ugyanazért, amiért Jenson nem hozta magával ide Jessicát, vagy Fernando Dashát.
- De hát nem történt semmi, még csak beszélgetni sem próbáltak velem - mondtam végül kicsit félénkebben.
- Persze, mert nem adtunk rá lehetőséget. Nem akarom, hogy zaklassanak, hogy hozzád érjenek, mert tudom, hogy mire gondolnak közben - sziszegte a fogai között, és közben határozottan nézett a szemembe. - - Szóval amíg haza nem megyünk, igenis a sarkadban leszek. Ha a mosdóba kell menned, az ajtó előtt várlak. És nem érdekel, ha hisztizel emiatt.
- Köszönöm - mondtam elpirulva, mert még soha nem láttam őt ennyire komolynak és férfiasnak. Amikor együtt voltunk, általában ökörködtünk, most viszont még az arca is egészen másnak tűnt, nem volt az a babaarcú srác, amilyennek megismertem őt.
Miután visszamentünk a többiekhez, már nekem is feltűnt, hogy folyton igyekeztek úgy állni, hogy a lehető legjobban takarjanak engem a helyi férfiak elől. Máskor biztosan bosszantott volna az atyáskodásuk, most azonban hálásan mosolyogtam rájuk.
Seb persze ahhoz is ragaszkodott, hogy az est végén egészen a szobámig kísérjen, és ha már odáig eljött, be is invitáltam.
- Most legalább az alkoholproblémáid miatt nem kellett aggódnom, a rózsavíz nem csúszott úgy, mint a pezsgő szokott - kezdett oltogatni, de én csak nevettem egyet.
- Alkohol nélkül is szuper volt az este... Végülis nem sok lány mondhatja el magáról, hogy egyszerre négy világbajnok testőrködött neki - utaltam Kimi, Jenson, Lewis és persze az ő szolgálataira.
- Hiába, alig két hónap alatt mindenkit az ujjaid köré csavartál - mosolygott rám, most már újra a megszokott Babaarc volt.
- Persze, főleg Maldonadót, meg Alonsót - sóhajtottam tettetett szomorúsággal. - Mindenesetre azt se bánnám, ha feleennyien szeretnének, csak végre a média is komolyan venne. Már nagyon unom, hogy a Forma-1 hercegnőjeként, meg "bájos kislányként" emlegetnek.
- Azért ezzel a kék ruhával megint ráerősítettél a Törpilla-vonalra - csúfolódott, pedig már rögtön a megérkezésünk után lecseréltem a szörnyű estélyit egy kényelmes trikó-rövidnadrág párosításra.
- Na várj csak, ezért számolunk - mondta röhögve, és elkezdett üldözni fel-alá a nappaliban. Oké, ha ezt a szomszéd lakosztályban hallották, biztosan azt gondolták, hogy megőrültünk, mert percekig szaladgáltunk hangosan nevetve.
Jobb híján végül a háló felé menekültem, de nem voltam elég gyors, az ajtót már nem tudtam időben becsukni. A nagy lendülettel érkező Seb elkapott, majd ennek hatására mindketten az ágyra estünk. Sokszorosan megbántam, hogy visszaszóltam neki, mert úgy csiklandozott bosszúból, hogy majdnem bepisiltem, a röhögést pedig képtelen voltam abbahagyni.
- Na fogsz még csúfolódni az erősebbel? - kérdezte, miután mindketten kicsit kifulladtunk, én pedig levegő után kapkodva feküdtem alatta.
- Nem, soha többé nem tennék ilyet egy ilyen hatalmas, félelmetes férfi ellen - feleltem vigyorogva, de kissé zavarba ejtett, hogy az arca csupán néhány centire volt az enyémtől, érezhettem a parfümje illatát, és közben továbbra is szorosan tartott, hogy ne tudjak megszökni.
- Nagyon helyes, ezt teszik a jókislányok - mormolta, és közben végigsimított a karomon.
A szemeimet behunyva élveztem az érintését, azonban ez nem tartott sokáig, mert néhány másodperc múlva elengedett, és már le is kászálódott rólam. Csalódottan ültem fel, de még elkaptam a pillantását - az ágyon levő pólót nézte, ami Phil hagyott itt véletlenül, vagy valami fura, romantikus meglepetésként.
- Nagyon késő van, ideje aludni, holnap hosszú napunk lesz - mondta végül közömbös hangon, majd egy gyors elköszönés után magamra is hagyott.
Nagyon hülyén éreztem magam, egyszerre örültem annak, hogy ez az itt felejtett ruhadarab megakadályozta, hogy valami hülyeséget csináljunk, de ugyanakkor bosszantott is, mert nem tagadhattam le - legalábbis magam előtt nem -, hogy élveztem a helyzetet. Végül csak egy gyors zuhanyzás tudott valamennyire megnyugtatni, de még így is nehezen aludtam el, akaratlanul is Seben és a mai estén járt az agyam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése