Rád vártam...

Sziasztok!

Képkeresgélésre már sajnos nem maradt energiám, de remélem, így is élvezhető lesz a folytatás! :)

17. fejezet

- Végre, hogy megérkeztél, már aggódtam, hogy valami gond volt a repülővel! - csapott le rám Vanda, és jó szorosan átölelt. Nem mintha az elmúlt három hétben nem találkoztunk volna eleget, amikor mindketten Budapesten voltunk, rengeteg időt töltöttünk együtt. Neki azonban már egy héttel a futam előtt el kellett utaznia a főhadiszállásunkra, és a csapattal együtt jött Kínába, míg én csak ma, szerdán csatlakoztam hozzájuk. - Hol hagytad Rómeót?
- Hülye! - nyújtottam ki rá a nyelvem, mert már nem először keresztelte át Philt, és rosszabbnál rosszabb becenevekkel illette. - Kiderült, hogy pénteken részt kell vennie valami jótékonysági tornán, úgyhogy csak szombaton repül utánam.
- Nem értem miért, de valahogy a hangod nem úgy cseng, mint egy epekedő szerelmesé - húzott tovább, de észrevettem, hogy a különleges alkalmakra tartogatott aggodalmaskodó pillantásával nézett rám.
- Nyugi, nincsen semmi gond, jól megvagyunk. Ha többet beszélgetnél vele, te is megkedvelnéd! - vettem a védelmembe a barátomat, mert ugyan Vanda eddig sem ellenezte a kapcsolatot, de azért szeretett rajta élcelődni. - Egy kicsit szeret felvágni mások előtt, de igazából nagyon figyelmes és vicces!
- Hú, mindjárt elolvadok ettől a lángoló szenvedélytől! - nevetett most már újra a barátnőm.
- Ő legalább nem hagyott ott, miután megcsókolt! - feleltem bosszankodva. Nem tudtam megállni, és amíg otthon voltunk, beszámoltam Vandának a Seb és köztem történtekről is. Persze megeskettem, hogy soha nem mondja el senkinek, és nagy örömömre kivételesen nekem adott igazat, a csapattársamat pedig egyszerűen leidiótázta.

Az persze még jobban meglepte, hogy rögtön a csók után összejöttem Phillel, de valahogy úgy éreztem, inkább örül neki, hogy valamivel lekötöm magam, és nem Seben agyalok. Apunak már egy fokkal nehezebb volt beadni a kapcsolati státuszom megváltozását, és hiába mutattam be neki Philt, azután sem lelkesedett érte túlzottan. A háta mögött "úrifiúként" emlegette, és akkor sem repesett az örömtől, amikor néhány napra elutaztam vele Monacóba, hogy megnézzem egy versenyét. Tulajdonképpen nem értettem, mi baja van vele, mert a jelenlétében még lovagiasabb volt, mint amúgy, nem fogdosott előtte, egy rossz szava nem volt amiatt, amiért nálunk külön szobában aludtunk, és türelmesen válaszolgatott apa kérdéseire, amik leginkább arra irányultak, hogy mennyire megbízható és józan életű.
Monacóban persze egészen más volt a helyzet, Phil igazán szívesen adta a külvilág tudtára, hogy egy pár vagyunk, akárhova mentünk, szorosan magához ölelt, elvitt a legromantikusabb helyekre, és persze állandóan csókolóztunk. Azóta, hogy összejöttünk, itt hozta először szóba, hogy mást is szívesen csinálna velem, de szerencsére egy pillanatig sem erőszakoskodott, elfogadta, hogy nekem több időre van szükségem, hogy kialakuljanak bennem a következő lépéshez számomra nélkülözhetetlen érzések.
A barátnőim és persze Vanda is viszont folyton az érzéseimről faggattak, én azonban nem tudtam mit mondani nekik. Szerintem ennyi idő után korai még szerelemről beszélni, és nekem bőven elég, hogy jól érzem magam Phillel, mellette végre felnőtt nőnek érzem magam. Nem piszkál se a korom, se a magasságom miatt, azt hiszem, talán egy kicsit el is várja, hogy nőként viselkedjek vele, ne pedig vicces haverlányként.

- Na és mi van a német csókkirállyal? - folytatta a faggatózást Vanda, amikor már felértünk a szállodai szobámba.
- Fogalmam sincs - feleltem őszintén, miközben törökülésben elhelyezkedtem a kényelmes fotelben, és belekortyoltam a kólámba, amit a minibárból raboltam. - Egyszer próbáltam felhívni, hogy merre jár, de nem vette fel, aztán csak másnap küldött egy sms-t, hogy a családjával pihen, majd Kínában találkozunk.
- Nem csodálom, hogy kiakadt, a bulvársajtó elég alaposan dokumentálta a kis monacói kiruccanásodat - célzott elég egyértelműen az újságokban megjelenő fotókra, amik miatt már aputól is megkaptam a fejmosást. Pedig semmi botrányos nem szerepelt rajtuk, kézen fogva sétáltunk, fagyiztunk Phillel, és csak az egyik fotósnak sikerült elcsípnie egy gyors csókunkat. - Katie viszont teljesen feldobódott tőle, szerinte egy ilyen "bájos tiniszerelem" jó reklám neked - piszkált tovább a barátnőm, amire én csak egy szemforgatással reagáltam.
- Azért azt el kell ismerned, hogy baromi jól nézünk ki a képeken - vigyorodtam el végül. Az egyik legfőbb bizalmasom előtt felesleges lett volna titkolnom, mennyire elégedetté tesz, hogy egy ilyen jóképű, sportos srác a barátom.
- Ja, mint Barbie és Ken - röhögött Vanda, de láttam rajta, hogy örül, amiért jó kedvem van. - Azért remélem, hogy a futam idejére el tudsz kicsit feledkezni Mr. Kockahasról!
- Naná, a dobogó már megvolt, most jöhet a győzelem! - vágtam rá magabiztosan, és az este hátralevő részében már inkább arról beszélgettünk mi minden vár rám a hétvégén.

***

Vanda végül éjszakára is nálam maradt, és megígérte, hogy addig nem is hagy magamra, amíg Phil meg nem érkezik, csak szombat éjszakára költözik át a csapat szállására. Persze a magány miatt egyáltalán nem kellett aggódnom, Katie gondoskodott róla, hogy egy percig se unatkozzak. A reggeli csapatmegbeszélésen szomorúan vettem tudomásul, hogy Seb még nem érkezett meg. Állítólag lekéste a tegnapi gépet, ezért csak ma délutánra tudta ígérni az érkezését. Szerintem csak szimplán lustálkodni akart, így mehettem egyedül az egyik szponzorunk rendezvényére, ami természetesen halálosan unalmas volt. A pályabejárásra sem futott be, persze neki nem volt rá olyan nagy szüksége, nem először vezetett a pályán, és tavalyhoz képest semmi változás nem volt. A kötelező sajtótájékoztatóra azért elég egykedvűen érkeztem, az előző futamokon megszoktam, hogy ilyenkor már együtt szoktunk ökörködni.

Kicsit meglepett, hogy már ott ült a többiekkel, az pedig főleg, hogy nekem nem is foglalt helyet, csupán az előtte levő sorba ülhettem le Nico mellé. Ő persze roppant büszke volt magára, amiért ő mutatott be minket egymásnak Phillel, és azonnal jelezte is, hogy viszonzásként elvárja, hogy összehozzam valamelyik "dögös barátnőmmel". A sajtótájékoztatót viszonylag gyorsan lezavartuk, én pedig kíváncsian vártam, hogy a csapattársam végre kitüntet-e a figyelmével. Végül Kimivel együtt jöttek oda hozzám, amikor már épp azt terveztem, hogy elindulok vissza a hotelbe.
- Mi van szöszi, kiünnepelted magad a dobogó után? Remélem, apukád előszedte a tiszteletedre azt az ütős pálinkáját! - köszönt a rá ritkán jellemző bőbeszédűséggel a finn, miközben gyorsan megölelt.
- Azt hiszem, pálinka nélkül is jól sikerült az ünneplése - válaszolt helyettem vigyorogva Seb, a hangsúlyából pedig Kimi is rögtön kitalálta, hogy célozgat valamire.
- Miről maradtam le? - kérdezte kíváncsian, miközben hol engem nézett, hol a haverját.
- Látszik, hogy nem olvasol újságokat. Csak hogy a legjellemzőbb címeket idézzem: A Forma 1 kis hercegnője bepasizott - pletykálkodott Seb, miközben én csodálkozva néztem rá. Annyira furán kezelte a helyzetet. Ha mérges lett volna, az legalább egyértelmű helyzet lenne, most viszont viccelődött, vigyorgott, de mégis éreztem rajta valamilyen furcsa távolságtartást.
- Bizony, és mindezt nekem köszönheti! - csapódott hozzánk Nico, méghozzá szó szerint, majdnem feldöntött, amikor hátulról nekem ugrott. - Azt hiszem, rá is íratom a névjegyemre, hogy  szerelmi tanácsadó! Seb, ha csaj kell, szólj, és már intézkedek is! - Mivel Seb szótlanul, kissé bosszankodva nézett rá, Kimi válaszolt helyette.
- És velem mi lesz, nekem nem jár nő? - kérdezte a megszokott, mormogó nevetésével.
- Dehogynem, de te tudsz szerezni magadnak, nem úgy, mint ez a két kis dedós - cukkolt minket tovább, én viszont csak nevettem rajta.

Mivel még mindenkinek volt bőven dolga a saját csapatánál, a kis társaságunk gyorsan feloszlott. Kicsit tartottam attól, hogy kettesben maradjak Sebbel, de amikor elindultunk a Red Bull boxa felé, úgy viselkedett, mintha semmi nem változott volna köztünk. Kifaggatott a pályabejárásról, aztán arról, hogy van apa, és mikor jön már a futamokra, én pedig udvariasan érdeklődtem, hogy sikerült-e kipihennie magát a családjával. Továbbra is furán éreztem magam a társaságában, de végül meggyőztem magam arról, hogy csak azért tűnik különösnek Seb viselkedése, mert valójában én vagyok az, aki feszélyezve érzi magát a történtek miatt. Végül úgy döntöttem, megpróbálok hozzá alkalmazkodni, ha ő képes továbbra is barátként kezelni engem, akkor ez nekem sem jelenthet gondot.

***

Ahogy kezdetét vette a versenyhétvége, már nem is nagyon volt időm arra, hogy a Sebbel való barátságomon agyaljak, igyekeztem minden energiámat a munkára összpontosítani. Tulajdonképpen elégedett is lehettem magammal, a pénteki szabadedzések egész jól sikerültek, minden okom megvolt arra, hogy optimistán várjam az időmérőt és a futamot. Bár eredetileg úgy terveztük, hogy Vanda a péntek estét is velem tölti, a sok munkája miatt, jóval tovább a boxban kellett maradnia, így abban maradtunk, hogy már nem jön utánam a szállodába, inkább a csapat pálya mellett található szállására megy aludni. Sebbel még részt kellett vennünk egy maratoni taktikai megbeszélésen, de utána kettesben indultunk vissza a hotelbe, és most már nyugodt szívvel állapíthattam meg, hogy a barátságunk végre kezdett visszatérni a megszokott, normális állapotába.

- Nagyon jó az egyenesben a végsebességed, ez jól jön majd a futamon, könnyebb lesz előrébb jönnöd, mint a múltkor! - magyarázta lelkesen, miközben kiitta a maradék kóláját. Eredetileg csak a szobámig akart kísérni, de mivel úgy tűnt, még bőven van megbeszélnivalónk, hülyeség lett volna a folyosón ácsorogni, ezért behívtam magamhoz, ami végül jó döntés volt, mert már vagy két órája dumáltunk.
- Hé, miből gondolod, hogy nem a pole-ból indulok? - kérdeztem tettetett sértődöttséggel, hiszen én magam is tisztában voltam vele, hogy az első rajtkocka megszerzéséhez még sokat kell tanulnom.
- Kizárt, nekem oda bérelt helyem van - vágta rá lazán, de aztán elmosolyodott. - Ha egyszer mégis átadom valakinek, akkor az biztosan te leszel.
- Vigyázz, mert még a szavadon foglak - fenyegettem meg nevetve. - Ehh, olyan mérges vagyok, hogy Vandát befogták melózni, pedig filmes estét terveztünk! - bosszankodtam Sebnak, aki erre az órájára nézett.
- Hát, most már késő lenne elkezdeni, de mit szólnál, ha holnap helyettesíteném a szigorú barátnődet? Extra jutalomként pedig még filmet is te választhatsz! - javasolta, mire én azonnal elvörösödtem.
- Tényleg nagyon klassz lenne, de azt hiszem, máskorra kell halasztanunk - motyogtam zavartan, és mivel kérdőn nézett rám, kénytelen voltam folytatni. - Holnap már Phil is ideér...
- Értem - Ennyit mondott csak, a reakciója pedig csupán annyi volt, hogy vigyorgás helyett inkább közömbös arcot vágott. - Most már tényleg nagyon késő van, úgyhogy ellépek aludni - mondta, miközben az asztalra tette a kiürült kólás dobozt, és már indult is az ajtó felé.
- Seb... - szóltam utána, mire megállt, de csak néhány másodperc múlva fordult vissza felém, az arcáról pedig semmit nem lehetett leolvasni. - Megyünk együtt holnap az edzésre? - kérdeztem kicsit bizonytalanul, de szerencsére végre újra elmosolyodott.
- Persze! De ha nem leszel ébren, mire jövök, egy pohár hideg vízzel foglak felébreszteni - fenyegetett meg, mire már én is elnevettem magam, és megnyugodva integettem neki, amikor újra, most már ténylegesen itt hagyott...