Rád vártam...

21. fejezet

Sziasztok! Örömmel jelentem, hogy túléltem a hetet, méghozzá négy darab ötössel (bocs a dicsekvésért, de most nagyon örülök a fejemnek :D), így végre itt a folytatás. És a hosszú várakozás miatt engedjetek meg egy kis jóvátételt: az új rész már vasárnap érkezik!

/Kimi/

Alig értem fel a rohadt fogadásról, valaki máris ingerülten kopogtatott az ajtómon. Nagy meglepetésemre Seb érkezett, és láthatóan elég feldúlt volt.
- Na mi van, azt hittem, még órákig szórakoztatod a kis védencedet - Bírom Lizt, de az este folyamán az agyamra ment, hogy Seb azonnal szúrós pillantásokkal méregetett, akárhányszor csak egy pillanatra elfeledkeztem az általa előírt testőrködésről.
- Unom a rózsavizet, és ha jól sejtem , nálad most is van pia - vetette oda, és a rá nem jellemző udvariatlansággal invitálás nélkül is berobogott a lakosztályomba, és a nyakkendőjét lerángatva terpeszkedett el a fotelemben.
- Ismersz - mondtam, és már húztam is elő a behűtött vodkát a minibárból - Mivel kéred? - kérdeztem jó házigazdaként.
- Semmivel, jó lesz tisztán - és már ki is kapta a kezemből a poharat.
- Kinyögöd végre, hogy mi húzott így fel? - kezdtem bele a faggatásba, miután a második felesét is ledöntötte.
- Csak felhúztam magam ezen a sok perverz alakon... Egész este Lizt bámulták - próbált kitérni morogva a valódi válaszadás elől.
- Érdekes, amikor elindultatok Liz szobájába, még egész vidám voltál... - jegyeztem meg, mire csak megvonta a vállát.
- Mi a véleményed a pasijáról? - kérdezte végül kis szünet után, így pedig már egyértelmű volt, miért bosszankodott.
- Nemtom, tudod, hogy nem bírom az ilyen sznob teniszezőket - feleltem végül. - De amíg nem nekem kell vele együtt lennem, nem különösebben érdekel.
- Nem szimpatikus nekem ez a gyerek. Sunyi feje van, és állandóan fotóztatja magát a riporterekkel. Szerintem Liz csak arra kell neki, hogy növelje a hírnevét. Ráadásul túl idős hozzá, ilyen fiatalon még nem kéne ilyen kapcsolatban lennie. Kíváncsi vagyok, mit szól ahhoz az apukája, hogy együtt töltik az éjszakákat... - morfondírozott, itt azonban már muszáj volt közbeszólnom, hiába fogadtam meg korábban, hogy kimaradok az ügyeikből.
- Haver, gáz vagy - Ennyi persze nem volt elég neki, úgyhogy folytattam. - Szíved joga, hogy kedveled-e ezt a pasit, de Liz egyelőre őt választotta. Ha ezen változtatni akarsz, nem a legjobb módja, hogy árulkodsz az apjának, azzal csak azt éred el, hogy dacból még jobban fog ragaszkodni a pasijához. De mielőtt bármi mást teszel az ügy érdekében, nem ártana, ha előbb magadban átgondolnád, mit akarsz Liztől...
- Mi? Nem akarok semmit, csak aggódom érte! - tiltakozott nem túl meggyőzően Seb, én azonban már csak egy lesajnáló pillantással reagáltam, majd újratöltöttem a poharát.
Előbb-utóbb úgyis beismeri legalább magának, hogy mi a helyzet, addig pedig én hiába papolok. Mi mást tehetnék, mint hogy legalább piálok vele, ha épp nyavalyog?

***
/Liz/

A következő napok hihetetlen gyorsasággal teltek, így időm sem volt arra, hogy a kínai bénázásomon rágódjak. A pénteki tesztek egész jól sikerültek, szombaton pedig végül a hatodik helyre kvalifikáltam magam. Nem tökéletes eredmény, de legalább nem is túl vészes, a futamon pedig még bármi megtörténhet. Hiába mentek azonban rendben a dolgaim a pályán, a Sebbel történtek nem hagytak nyugodni. A fogadás utáni estétől kezdve került engem, csak akkor beszéltünk, ha nagyon muszáj volt. Zavart ugyan a helyzet, de én magam sem tudtam megfogalmazni, hogy mi a baj velünk. Vandát inkább nem avattam be a történtekbe, így is folyton Seb miatt piszkált, nem hiányzott, hogy újabb okot adjak neki. Viszont akárhányszor egy kicsit nyugodtabb körülmények között maradhattam, mindig eszembe jutott, ahogy a kergetőzés után elkapott, majd szorosan lefogva rajtam feküdt. Önkéntelenül is újra és újra felidéztem az illatát és ahogy végigsimított a karomon. Az emlék egyszerre volt jó és rossz: hiába élveztem a pillanatot, bűntudatom volt miatta. Egyrészt Phil miatt, másrészt azért, mert tudtam, hogy nem szabad ilyesmiken gondolkodnom, hiszen Seb a csapattársam. Mégis nehéz volt megállnom, hogy ne agyaljak azon, mi lett volna, ha a barátom ottfelejtett pólója nem kerül elő azon az estén.
A legrosszabb azonban az volt, hogy Seb barátként is hiányzott, nehéz volt a tanácsai nélkül boldogulni, és a megszokott ökörködéseink is hiányoztak. Az időmérő után próbáltam őt megkeresni, hogy legalább együtt menjünk vissza a hotelbe, de mire a pihenőjéhez értem, már nyoma veszett, csak az egyik szerelőjétől tudtam meg, hogy már hiába keresem, elindult nélkülem.
Egykedvűen ültem hát be a kocsiba, ami visszavitt a hotelbe, és már majdnem a szobámnál voltam, amikor egy hirtelen ötlettől vezérelve, megfordultam, és az ellenkező irányba indultam....

***
/Kimi/

Újabb kopogás, a versenyhétvége során már másodszor. Most meg a másik jómadár állt az ajtómban, szomorúan biggyesztett szájjal.
- Zavarok? - kérdezte bizonytalanul, én pedig a fejemet rázva beengedtem. - Nem beszéltél mostanában Sebbel? - tért a lényegre rögtön.
- Hát az interjún ő is ott volt - feleltem hülyének tettetve magam.
- Nem úgy értem... Valami nem stimmel vele, napok óta kerül engem. Kikészít az, hogy néha minden rendben, barátok vagyunk, vigyáz rám, aztán egyszercsak minden megváltozik, és szinte szóba sem áll velem.
Remek... nem tudom, mikor léptettek elő lelki tanácsadóvá, de ez a szappanopera kezdett kissé unalmas lenni számomra.
- Talán tőle kéne megkérdezned, hogy mi van. Én legfeljebb vodkát tudok adni, tanácsot nem - feleltem végül abban bízva, hogy lezárhatjuk a témát.
- Azt hiszem, nem kedveli Philt - folytatta ennek ellenére, bár úgy tűnt, inkább magában beszél.
- Valóban? - kérdeztem egy gúnyos pillantással, de nem igazán vette a lapot.
- Tudom, hogy egy kicsit fura a stílusa, de nagyon rendes srác. Eleinte nehezen fogadta el, hogy jóban vagyok Sebbel, de megértette, hogy ő a csapattársam, és barátok vagyunk, azóta pedig teljesen normális vele... - mentegette a pasiját, pedig én egy szót sem szóltam.
- Liz, még egy szó bármilyen érzelemről, és kiugrom az ablakon - szakítottam végül félbe. - Ha azt akarod tudni, van-e bármi problémája Sebnek, akkor kérdezd meg őt magát, nyilván jobban el tudja mondani, mint én.
- Igazad van, ne haragudj - mondta lehajtott fejjel, ezzel persze elérte, hogy megsajnáljam.
- Tudod, hogy mindkettőtöket bírlak, ezért szeretnék kimaradni az ügyeitekből. Ha úgy gondolod, hogy van mit megbeszélnetek, keresd meg - feleltem neki engedékenyebben, mire hálásan pillantott rám, és egy gyors elköszönés után már le is lépett.
Azt hiszem, túl öreg vagyok én már ehhez...

***

/Liz/

A határozottságom egészen addig tartott, amíg a szobájához nem értem, ott már néhány másodpercig hezitáltam, és csak azután kopogtam be. A következő pillanatokra azonban nem voltam felkészülve.
- Végre, köszönöm, már majdnem éhen haltam - mondta, miközben kinyitotta az ajtót, valószínűleg a szobaszervizt várta. Ezzel nem lett volna gond, csak éppen zuhanyzás után törtem rá. A nedves haja össze-vissza kócolódott, a sportos felsőtestén még vízcseppek pihentek, és csak egy törölközőt csavart a dereka köré. Lehet, hogy nem volt olyan magas és kigyúrt, mint Phil, de a látvány így is elég nagy hatással volt rám, így ahelyett, hogy képes lettem volna megszólalni, csak egy nagyot nyeltem...