24. fejezet

24. fejezet

A következő napok már nyugodtabban teltek el, Philnek kifejezetten jót tett, hogy nem kellett tovább várnia rám, újra az a figyelmes, romantikus srác volt, akinek megismertem. Napközben élveztük a korai tavaszt, sétálgattunk a városban, közösen edzettünk és a legmenőbb éttermekben kajáltunk. Az éjszakák már kevesebb örömet tartogattak: az első alkalomhoz képest persze érzékeltem némi javulást, és a hét vége felé már nem okozott különösebb fájdalmat az együttlétünk, de sajnos az élvezettől még messze voltam. Az ágyban Phil messze nem volt olyan figyelmes, mint napközben, hiányzott belőle a gyengédség, a mozdulatai kifejezetten durvák és követelődzők voltak. Néha próbáltam lassítani a tempón, de ilyenkor csak rövid ideig alkalmazkodott az én igényeimhez.
Emiatt aztán nem is bántam annyira, hogy közeledett a hazautazásom időpontja, már nagyon rám fért a pihenés. Az utolsó esténken úgy döntöttünk, inkább házhoz rendeljük a vacsoránkat, így a spagettinket a tévé előtt ülve fogyasztottuk el. A nyugodt hangulatot a telefonom zavarta meg, a kijelzőre pillantva ijedten vettem észre, hogy Seb keres, ezért gyorsan kinyomtam, és visszadobtam a mobilt az asztalra.
- Ki volt az? - kérdezte Phil, én pedig magamban imádkoztam, hogy az arcom ne legyen olyan vörös, mint amilyennek éreztem.
- Nem fontos - vágtam rá, de mivel ideges arckifejezéssel nézett továbbra is, folytattam - Csak Seb volt, de nem akarom, hogy megzavarja az esténket... - ahogy ezt kimondtam, a telefon újra csörögni kezdett.
Ingerülten nyomtam ki újra, és éreztem, hogy a különös viselkedésem Philnek is feltűnt.
- Mit akar tőled ez a gyökér? - kérdezte dühösen, és közben a telefonomat bámulta. - Honnan tudja a számod?
- Phil, csapattársak vagyunk, néha szoktunk beszélni - próbáltam csillapítani, de úgy tűnt, ez nem igazán jött be. - Lehet, hogy csak arra kíváncsi, hogy jutok majd el Spanyolországba, néha Kimi gépével együtt szoktunk utazni.
- Elegem van abból, hogy folyton velük lógsz... ki tudja, mit csináltok a hátam mögött. Nem vagyok hülye, észrevettem, hogy Vettel folyton téged bámul, és amikor csak teheti, nyilvánosan ölelget - dühöngött tovább, és a helyzeten az sem segített, hogy a telefonom pittyegni kezdett, mert sms-em érkezett.
Rémülten kaptam utána, de ahogy megnyitottam, Phil ki is vette a kezemből.
"Liz, ne csináld már, beszélnünk kell! S."
Hálát adtam az égnek, amiért semmi félreérthetőt - vagy inkább egyértelműt - nem írt bele, de az örömöm nem tartott sokáig, Phil ugyanis a füléhez emelte a telefont, és nem kellett sokat találgatnom, hogy kit hívhat.
"Végre észhez tértél..." - hallatszott ki a telefonból Seb lelkes hangja, Phil azonban közbevágott.
- Na idefigyelj, te gyökér! Szállj le a csajomról, különben a szart is kiverem belőled! - ordította a telefonba, majd indulatosan a földhöz vágta, és a szeretett készülékem a darabjaira esett.
- Phil, megőrültél? - kiáltottam rá, de az arckifejezését látva megrémültem. - Ne csináld ezt, kérlek, bízz bennem! Sebastiannal csak barátok vagyunk... - mondtam sírva, és amikor láttam, hogy már valamivel nyugodtabb, közelebb léptem hozzá, és félénken átöleltem.
- Én benne nem bízok! - folytatta dühösen, de ő is magához szorított. - Te csak az enyém vagy, ezt jegyezd meg! Mostantól kezdve igenis veled megyek a versenyekre, és ha csak egy ujjal is hozzád ér ez a nyomorék, én eltöröm a karját!
Inkább nem ellenkeztem vele, csak próbáltam megnyugtatni, ezért hagytam, hogy vadul csókolgatni, majd vetkőztetni kezdjen. Az eddigi minimális figyelmességnek most nyoma sem volt, durván tett a magáévá, egy pillanatig sem törődött a fájdalmas nyögéseimmel, kiáltásaimmal. De a szex legalább lecsillapította, és mikor reggel felkeltünk, úgy csinált, mintha semmi nem történt volna.
A zuhany alatt állva rémülten vettem észre, hogy a testem tele van kisebb-nagyobb véraláfutásokkal, és csak az az egy tény vigasztalt, hogy mind olyan helyen volt, amit a ruháimmal el tudtam takarni. Szerencsére a telefonom is megúszta az előző estét, csupán össze kellett rakni, de bekapcsolni csak akkor mertem, amikor már Philtől elbúcsúzva megkezdtem a becsekkolást a repülőtéren. Jól döntöttem, mert több sms is várt, és természetesen mind Sebtől érkezett.
"Liz, jól vagy? Sajnálom, én nem tudtam, hogy hozzányúl a telefonodhoz!"
"Bántott téged? Írd meg, hogy hol vagytok, és azonnal indulok érted!"
"Kérlek, válaszolj, aggódom érted! Csak annyit írj, hogy jól vagy, és ígérem, békén hagylak!"
Nagyot sóhajtva dőltem hátra az ülésben, és végül némi gondolkodás után válaszoltam neki, mert féltem, hogy előbb-utóbb a nagy aggodalmában másokkal is megosztja a történteket.
"Semmi bajom, de kérlek, hagyj békén!"

***

Jó volt újra kettesben lenni apával, szerencsére a történtekből semmit nem vett észre rajtam, igyekeztem mindig jókedvűnek mutatkozni. Phillel többször is beszéltünk telefonon, és nem hozta szóba se az utolsó esténket, se Sebastiant. A csapattársam tiszteletben tartotta a kérésemet, és nem keresett többé, csak Vandától kaptam egy érdekes hívást rögtön az első otthon töltött napomon.
- Veled meg mi a fene történt? - kiabált velem a telefonon keresztül.
- Hogy érted? - kérdeztem csodálkozva, persze a szívem mélyén azért sejtettem, hogy miről lehet szó.
- Az idióta csapattársad tegnap késő este azzal hívott fel, hogy tudom-e, hogy hol vagy? A részletekbe persze nem avatott be, de annyit leszűrtem, hogy valami miatt nagyon aggódott érted. Aztán persze téged hiába hívtalak, egész éjjel ki voltál kapcsolva - hadarta dühösen, én pedig éreztem, hogy ő is aggódott értem.
- Sajnálom, ez egy hosszú sztori, de tényleg nincs semmi baj. Volt egy kis félreértés, de már minden rendben, itthon vagyok apuval.
- Oké - felelte, és ki is nyomta a telefont.
Furcsa volt, hogy ennyivel lezárta az ügyet, de végül nem agyaltam tovább, inkább visszafeküdtem az ágyamra a tankönyveim közé. Körülbelül fél óra telt el, amikor hirtelen kivágódott a szobám ajtaja, és Vanda rontott be rajta.
- Hé, hogy kerülsz ide? - kérdeztem rémülten.
- Azt mondtad, hosszú sztori... Te jó ég, hogy nézel ki? - kiabált újra, és elkapta a karom.
Hát igen, mivel apa soha nem jön be kopogás nélkül, a hirtelen jött tavaszi melegben nem tartottam fontosnak, hogy eltakarjam magam, a sasszemű barátnőm pedig azonnal kiszúrta a véraláfutásokat és kék-zöld foltokat.
- Ezt Phil csinálta veled? Miért nem szóltál, hogy baj van? - faggatott aggodalmaskodva, én pedig nem győztem csitítani, nehogy apa is meghallja.
- Nyugi, nincsen semmi gáz, Phil nem bántott! Egyszerűen érzékenyebb a bőröm, minden azonnal meglátszik rajta, Phil pedig egy kicsit vad az ágyban. De semmi olyan nem történt, amit én ne akartam volna - mentegetőztem gyorsan, de Vanda továbbra is kétkedve nézett rám.
- Az ilyen tapasztalatlan kislányok száz százalék, hogy nem élvezik az ilyen szexet. Ha valami nem jó, nem okoz örömet, azt meg kell mondanod Philnek. Bár ezeket a foltokat látva nehezen tudom elképzelni, hogy ez a barom képes bármilyen gyengédségre - folytatta dühösen, de legalább úgy tűnt, hogy már nem hiszi azt, hogy a barátom bántott engem. - És mi volt ez az egész Sebbel? Miért volt kikapcsolva a telefonod?
- Elkezdett hívogatni, Phil pedig féltékeny lett, ezért jobbnak láttam kikapcsolni a telefont - foglaltam össze röviden, de ez nem volt neki elég.
- Máskor is szoktatok telefonon beszélni, most mi változott?

Sajnos ilyenek a barátnők, nehéz előttük titkolózni, átverni őket. Már azzal, hogy nem feleltem azonnal, beismertem, hogy történt valami. Ezután pedig jobbnak láttam, ha őszinte leszek hozzá. Elmeséltem neki a bahreini csókunkat, Vanda azonban meglepő módon nem akadt ki rajta.
- Nem gondolod, hogy jelent valamit, hogy már másodszor csókolóztatok? - kérdezte nyugodt hangon.
- De, azt, hogy én vagyok a világon a legrémesebb barátnő! - fakadtam ki szomorúan, ő azonban a fejét rázta.
- Nem, én inkább arra gondoltam, hogy több van köztetek, mint barátság - magyarázta, én azonban azonnal tiltakozni kezdtem.
- Nem, nekem ott van Phil!
- És ha nem lenne Phil?
- De van! És ha nem lenne, Sebbel akkor is csapattársak vagyunk, nem lehet köztünk semmi! - vágtam rá, és innentől kezdve lezártnak tekintettem a témát.

***

A rám váró vizsgáknak végül kifejezetten örültem, a tanulás teljesen elterelte a figyelmemet a zűrös magánéletemről és az újabb futam miatti aggódástól. A csapat szerencsére megértő volt, így nem kellett már szerdán, rögtön az érettségi után Spanyolországba repülnöm, csak csütörtökön csatlakoztam hozzájuk. A sors ráadásul kegyes volt hozzám, Philnek a hétvégén részt kellett vennie egy tornán, így csak vasárnap, a futamra és az azt követő szülinapi bulimra tudott utánam repülni.
A buliból igazából már előre elegem lett, Nico egész hétvégén azzal traktált, hogy mennyire szuper lesz, és mennyiféle piával készül az estére. Engem egyelőre jobban lekötött, hogy jól szerepeljek, ez a kívánságom bejött, ugyanis az időmérőn a negyedik helyen zártam, így minden adott volt ahhoz, hogy a másnapi szülinapom tökéletes legyen...


Ez lett volna tehát az idei utolsó rész, de reményeim szerint 2014 első perceiben már jön is a folytatás! :)
Akik bulizni mennek, azoknak jó szórakozást, akik pedig inkább pihenéssel töltik az időt, azoknak pedig nyugis évzárást! :)