Rád vártam...

25. fejezet

Ha valaki ma, az ébredésemkor azt mondja, hogy a nap végén az ő ágyában fogok kikötni, biztos, hogy körberöhögöm az illetőt. Most mégis itt fekszem az ő pólójában, és miközben magához ölel, a homlokomat a mellkasához szorítom, a szívdobogásának hangja pedig végre megnyugtat. De lássuk, hogyan is zajlott a 18. szülinapom, aminek állítólag "boldognak" kellett volna lennie...

Szó sem lehetett a lustálkodásról, hiszen a kiváló rajthelyek miatt kiemelten fontos volt egy utolsó csapatértekezlet megtartása. Mármint nekem ezt adták be, de motorhome-unkba lépve rögtön rájöttem, hogy csúnyán átvertek. Amennyire fel tudtam mérni, a szűk helyen a csapat szinte minden tagja felsorakozott, és a "Happy Birthday"-t énekelve adták át a hatalmas tortámat. Most még a Sebbel kapcsolatos problémáim sem érdekeltek, boldogan fogadtam a munkatársaim köszöntését, majd együtt fogyasztottuk el az édességet. A délelőtt folyamán is többen megrohamoztak, minden riporter, akivel beszéltem, szóba hozta a születésnapomat, én pedig kezdtem magam úgy érezni, mintha annak a hülye MTV-s "Sweet 16"-nak a túlkoros szereplője lettem volna. Tulajdonképpen volt némi párhuzam, hiszem én is egy álomkocsit kaptam a szerelőimtől, amit teljes mértékben felkészítettek arra, hogy a lehető legjobb helyezést érjem el vele.
Mivel Phil gépe késett, a futam előtt már nem tudtunk találkozni, így jobb híján Vandát kértem meg, hogy segítse a bejutását a boxba, és bár volt bennem némi félelem, hogy hogyan fog vele viselkedni, igyekeztem inkább az előttem álló versenyre koncentrálni.

/Vanda/

Azt hiszem, kénytelen leszek köszönőlevelet küldeni a spanyol légitársaságnak, amiért megoldották, hogy ez a gyökér ne zavarhassa meg a verseny előtt Lizt. Ráadásul így végre lehetőségem volt négyszemközt beszélni ezzel a "lovaggal".
- Na végre, már vagy fél órája itt szobrozom - vetette oda, amikor megérkeztem érte a VIP-bejárathoz.
- Neked is szia - feleltem mérgesen. - Ja, és igazán nincs mit, nagyon szívesen hagytam félbe a munkámat azért, hogy téged kalauzoljalak...
Nem igazán vette a szívére a beszólásomat, így egy darabig néma csendben mentünk a Red Bull home-ja felé. Mielőtt azonban odaértünk volna, gyorsan megállítottam, és nekiszegeztem a kérdést, ami napok óta a bökte a csőröm.
- Neked teljesen elment az eszed? Mi a fenét műveltél Lizzel? Csupa kék-zöld folt még most is. Ne keverd össze a hivatásos prostikkal, egy felnőtt nővel sem viselkedhetnél így, de egy ilyen tapasztalatlan lánnyal sokkal figyelmesebbnek kellene lenned!
- Mi közöd hozzá? A csajom, úgy dugom, ahogy nekem tetszik - válaszolta flegmán, mire én legszívesebben behúztam volna neki. Ráadásul ennyi még nem volt elég neki. - Látom már, mi a bajod, rád férne egy alapos kefélés... Ha gondolod, beveszünk harmadiknak!
Csak azért nem töltöttem ki rajta a dühömet, mert egy csapat riporter épp felénk haladt, az átmeneti zavaromat pedig ez a gyökér is kihasználta, és már sétált is tovább a boxutcába. Azt hitte ennyivel megúszta, de még nem ismert engem. Ebben a pillanatban fogadtam meg, hogy nem tűröm tovább, hogy kihasználja a barátnőmet, és a lehető leghamarabb el fogom távolítani a közeléből.

/Liz/

A futam egyszerűen csodálatos volt, szinte minden úgy alakult, ahogy szerettük volna. Seb magabiztosan szerezte meg a győzelmet, így neki nem sok izgulni valója volt, de mögötte a futam során folyamatosan változtak a helyezések, az eltérő gumitaktika miatt lehetetlen volt megtippelni, milyen lesz a befutó. A csapatnak köszönhetően azonban méltó módon ünnepelhettem a születésnapomat, a harmadik helyre hoztam be a világbajnok autómat, a leintés pillanatában pedig az sem zavart, hogy Lewis előttem ért célba. A jó eredmény miatti öröm a Seb és köztem levő feszültséget is feloldotta valamennyire, boldogan ölelgettük egymást hármasban, és persze a pódiumon is folytattuk az ökörködést. A bennem tomboló eufória még akkor is kitartott, amikor az interjúk után visszatértem a boxba, de Phil morcos arckifejezése némileg csökkentette a jókedvemet. Sejtettem, hogy a csapattársammal váltott ölelések zavarták, de végül nem tette szóvá, csak gratulált a dobogós helyezésemhez, és már indultunk is vissza a hotelbe.

Nico most is a lakosztályába szervezte a bulit, bár rögtön hozzátette, hogy ha jól alakul az este, akár egy diszkóban is folytathatjuk az ünneplést. Végül abban maradtunk, hogy mindenki igyekszik kipihenni a futam fáradalmait, aztán egy gyors vacsora után gyülekezünk nála. Phil azonban másképp képzelte el a programot...
Alig csuktam be magunk után a szobám ajtaját, azonnal hozzám simult, és a kezei már a pólóm alatt matattak.
- Ne, most ne, borzasztóan fáradt vagyok - nyögtem kétségbeesve, de nem igazán sikerült meghatnom.
- Ahhoz bezzeg volt erőd, hogy azzal a köcsöggel ölelkezz - vágott vissza dühösen, és közben továbbra sem engedett el.
Úgy látszik, hogy a szülinapomra mellém szegődött valami őrangyal, mert a vitát egy kopogtatás szakította félbe. Ez Philt is megzavarta annyira, hogy egy pillanatra elengedett, így a tiltakozása ellenére ki tudtam nyitni az ajtót. Bár mindig örültem a látogatásainak, most különösen boldog voltam, amikor megpillantottam az ajtóban álló Vandát. Furán méregetett, mintha sejtette volna, hogy a legjobbkor érkezett a felmentősereg, de végül zavartalanul besétált a szobába.
- Elfelejtettem szólni, hogy jövök hozzád készülődni a buli előtt! Remélem, nem zavartam meg semmit - villantott egy ördögi vigyort a barátom felé, és emiatt most kivételesen nem tudtam rá haragudni. Épp eléggé lefárasztott a futam, ha most még szeretkeznem kellett volna Phillel, tutira képtelen lettem volna megmozdulni a nap hátralevő részében.
- Pihenj le egy kicsit, hosszú lesz az éjszaka! Majd ha már emberi formát öltöttem, felébresztelek, és téged is kicsinosítunk! - csacsogta tovább Vanda, és a cuccaival a kezében már be is vonult a fürdőbe.
- Bocsi, de tényleg mindjárt kidőlök, muszáj egy picit aludnom, nem baj? - fordultam Philhez, és közben igyekeztem a legangyalibb arcot vágni.
- Rendben, az este végén úgyis mellettem kötsz ki - vigyorgott rám, aztán elterpeszkedett a kanapén, és kapcsolgatni kezdte a tévét. Az őrangyalom tehát továbbra is kitartott mellettem, és komolyabb vita nélkül dőlhettem be az ágyamba.

***

Vanda hangjára tértem magamhoz, és beletelt néhány másodpercbe, mire a szemeimet dörzsölgetve felfogtam, hogy hol vagyok.
- Ki az ágyból, hétalvó! Így is igyekeznünk kell, ha nem akarod megváratni a többieket! - szólt rám újra, én pedig ha nehezen is, de engedelmeskedtem neki.
- Hű, csini vagy! - állapítottam meg, miután végre képes voltam fókuszálni. Nem vitte túlzásba a kiöltözést, de eddig szinte csak sportos cuccokban láttam, így most feltűnő volt a változás.
- Kösz - morogta, de enélkül is kezdtem észrevenni, hogy valami nem stimmel vele, messze nem volt olyan jó kedve, mint amikor megérkezett.
Míg én bevetettem magam a fürdőszobába, Phillel rendeltek némi harapnivalót, de a rögtönzött vacsorán elég feszült volt a légkör. Nyomozásra azonban nem maradt időm, még az utolsó falatok a tányéromon voltak, Vanda máris a hajammal kezdett ügyködni. Profikat megszégyenítő sebességgel változtatott Szörnyetegből... hát, ha nem is Szépséggé, de legalább vállalható külsővel indulhattam a Nico által szervezett buliba.
A már megszokott társaság gyűlt össze, azok a srácok jöttek el, akikkel a legjobb volt a kapcsolatom a mezőnyből. Kimi, Jenson és Lewis, utóbbiak végre a párjaikat is magukkal hozták, így egy kicsit javult a nemek aránya. Ott volt persze az este két szervezője, Nico és Seb, így amikor Vandával és Phillel befutottunk, teljessé vált a csapat.
Nico persze most sem hazudtolta meg önmagát, édesség helyett különböző piás üvegeket rendezett torta alakba, gyertyafújás helyett pedig az első "legális" pezsgőmet kellett lehúznom, csak ezután kaphattam meg az ajándékaimat. Volt köztük persze néhány humoros - vagy annak szánt - is, például néhány gusztustalan spenótkonzerv, hogy nagyobbra nőjek, egy gumiférfi, akire Ecclestone arca volt ragasztva, és még sok más hülyeség is. De persze "rendes" ajándékokkal is megleptek, én pedig nem győztem olvadozni a meghatottságtól. Mikor a többiek végeztek, Phil is átadta a meglepetését, egy aranyláncot, amin egy "P" betű lógott. Oké, elég nyálas és sablonos ajándék, de még egy sráctól sem kaptam ilyesmit, úgyhogy eléggé elvörösödtem, és a kedvemet csak az rontotta el, hogy észrevettem, Vanda elég gúnyos pofákat vág.

A meglepetéseknek azonban még nem volt vége, míg a többiek a "piatorta" megbontásán dolgoztak, Seb húzott félre kicsit a társaságtól.
- Boldog szülinapot! - nyújtotta felém mosolyogva az ajándékát, amit én zavartan fogadtam el.
A csomagban egy plüss Törpilla várt, amit nevetve öleltem magamhoz, azonban ekkor vettem észre, hogy alatta rejtőzött még valami, egy kis doboz.
- Te megőrültél... ezt nem kellett volna - dadogtam teljesen elvörösödve. A dobozban ugyanis egy pár fülbevalót találtam. A leggyönyörűbbet, amit valaha láttam. És csak a hülye nem vette volna észre, hogy gyémántok díszítették.
- Hé, nehogy kiszáradjon az ünnepelt - rikkantotta el magát Nico, így nem folytathattuk a beszélgetést Sebbel. Az ékszeres dobozt gyorsan a többi ajándék közé rejtettem - tartottam tőle, hogy nem lenne jó vége, ha a többiek, főként Phil meglátnák -, onnantól kezdve pedig újra elvegyültünk a társaságban.
Ahogy nőtt az elfogyasztott alkohol mennyisége, úgy vált mindenki egyre felszabadulttá, így kerülhetett sor Nico kedvenc játékára, a már jól ismert "felelsz vagy mersz"-re. Az ivós feladatok mellett meghallgathattuk Lewis szerenádját Nicole-hoz, láthattuk Jenson "szexi" táncát, Nico pedig rémesen rappelve hívta fel a szobaszervizt, hogy rendeljen három aranyhörcsögöt...grillezve. Annyit röhögtem, hogy szinte megfájdult a hasam tőle, még az sem zavart, hogy Kimi kérésére meg kellett próbálnom elböfögni az abc-t, vagy hogy Philtől azt kaptam feladatként, hogy csókoljam meg. Mindenki remekül szórakozott, a pörgetés joga a következő körben Vandát illette. Az üveg nyaka pedig egyértelműen Sebastianra mutatott - bár kicsit sokat ittam, valamiért mégis úgy tűnt, mintha nem is pörgetett volna, csak egyszerűen a csapattársam felé fordította az üveget.
- Felelsz vagy mersz? - kérdezte hirtelen elkomolyodva, de ez rajtam kívül látszólag senkinek sem tűnt fel.
- Felelek - válaszolta lazán Seb, én pedig ebben a pillanatban kezdtem megsejteni, hogy baj lesz.
- Kit és mikor csókoltál meg utoljára? - kérdezte vigyorogva Vanda, én pedig hitetlenkedve néztem rá, majd könyörögve pillantottam a csapattársamra. Ő azonban nem kegyelmezett.
- Lizt. A múltkor, Bahreinben...
A következő pillanatokat később nem sikerült tisztán felidéznem. Csak az maradt meg bennem, hogy mindenki egyszerre kezdett beszélni, az addig mellettem ülő Phil pedig felpattant, és Seb felé indult, csak a többi srác tartotta vissza. Én azonban képtelen voltam levenni a szemem a csapattársamról, aki gúnyosan vigyorgott. Egyszerűen sokkot kaptam attól, hogy pont az a két ember árult el, akikben a legjobban bíztam, úgy éreztem, valamit összetörtek bennem. Épp ezért nem is tiltakoztam az ellen, amikor a barátom maga után rángatva vonult ki a lakosztályból. Először a szobánk fel indult, de aztán mégis a folyosón kezdett üvöltözni velem.
- Hogy képzelted ezt, te hülye kurva? - kiabált rám, miközben erősen megrázott. - Úgy fekszel az ágyban, mint egy fadarab, aztán rinyálsz néhány folt miatt a sötét barátnődnek. Közben meg ezzel a buzival kefélsz! - megszólalni sem tudtam, fogalmam sem volt, mikor kezdtem sírni, csak az térített magamhoz, amikor Phil keze az arcomon csattant.
A következő pillanatban azonban valaki elrántott tőle, és kiabálni kezdett.
- Na mi van, te is csak egy nőt mersz megütni? Húzz innen a picsába, te állat! - Ekkor már felismertem Kimi hangját, de ha nem tartott volna szorosan magához ölelve, biztos összeestem volna.
Még hallottam, ahogy Phil káromkodva elvonult, de már nem érdekelt, figyel-e minket valaki, finn barátom pólójába kapaszkodva úgy zokogtam, mint egy óvodás.
- Hogy tehették ezt velem? Pont ők... - Kimi próbált csitítani, de végül óvatosan felemelt, és elindult velem.
A szobájába érve hideg vízzel megmosta az arcom, azonban ez sem segített, a könnyeim megállíthatatlanul potyogtak. Végül odaadta az egyik pólóját, hogy legyen miben aludnom, majd az ágyban magához ölelve hagyta, hogy álomba sírjam magam.


Tudom-tudom, ez nem lett túl vidám, de remélem, hogy elhiszitek, ennél ezerszer jobb pillanatok várnak még Lizre! Este 6 körül pedig érkezik a meglepetés is, már izgulok, mit fogtok szólni hozzá! :)

Mindenkinek nagyon boldog, sikerekben gazdag Újévet kívánok!