Rád vártam...

26. fejezet

/Kimi/

Sejtettem én, hogy nem sülhet el jól egy olyan buli, amin Seb és Liz pasija is részt vesz, arra azonban nem számítottam, hogy ennyire elfajulnak a dolgok. A haveromból még kinéztem volna, hiszen elég régóta kattogott ezen a témán, de arról fogalmam sem volt, hogy fűzte be Vandát, hogy hajlandó legyen ilyen helyzetbe hozni a barátnőjét. Az ugyanis elég egyértelmű volt, hogy ezek ketten összebeszéltek, hiszen amíg a mercedesesek azzal voltak elfoglalva, hogy megakadályozzák a verekedést, a bajkeverők elégedetten vigyorogtak. Aztán persze az is az arcukra fagyott, amikor az az állat a karjánál fogva rángatta ki Lizt a lakosztályból, akkor már rögtön nem tűnt olyan jó tréfának a dolog. Seb persze azonnal felpattant, hogy hősködve utánuk siessen, ezt azonban már én akadályoztam meg.
- Gondolod, hogy jó tovább feszíteni a húrt? - figyelmeztettem. - Amikor azt mondtam, hogy ha kell a csaj, tegyél is érte valamit, nem egészen erre gondoltam - tettem hozzá halkabban, hogy csak ő hallja, majd elindultam, hogy kimenekítsem Lizt a kellemetlen helyzetből. Általában nem szívesen avatkoztam mások magánügyeibe, de túlságosan kedveltem ahhoz a kiscsajt, hogy hagyjam, egyedül viselje el a következményeket.

Így se voltam elég gyors, épp akkor értem őket utol, amikor az a vadállat megütötte. Szívem szerint azonnal behúztam volna neki egyet, mert ugyan soha nem voltam egy érzékeny széplélek, de még én is alapnak tartottam azt, hogy nőt nem ütünk meg. Láttam azonban, hogy Liz teljesen szét van csúszva, ráadásul az sem volt garantálva, hogy a hangzavarra nem csődülnek-e elő a közeli szobák lakói, így inkább azzal foglalkoztam, hogy a lehető leggyorsabban nyugodt helyre vigyem a lányt. Elég tehetetlennek éreztem magam, inkább csak néztem, ahogy bőg, mert nem tudtam, mit mondhatnék neki. Persze sejtettem, hogy nem igazán a "tökéletes" kapcsolatának kudarca zavarja ennyire, de így sem tudtam, hogyan vigasztalhatnám meg. Jobb híján végül hagytam, hogy addig bőgjön, amíg a fáradtságtól el nem aludt, de onnantól kezdve is többször ébredtem fel arra, hogy fájdalmasan nyöszörgött.

Nem sokszor fordult elő életem során, hogy előbb ébredtem fel, mint a csaj, akivel az éjszakát töltöttem, de most mégis így alakult a reggel. Álmában szerencsére nem tűnt olyan nyúzottnak, mint amilyennek éjszaka láttam, most már békésen aludt. Így viszont még inkább látszott, hogy mennyire fiatal, a pályán nehéz volt elhinni, hogy épp csak feleannyi idős, mint én, most viszont tényleg csak egy átlagos tinilány volt. Sokat bosszankodtam azon, hogy Sebbel ennyit bénáztak, de be kellett látnom, hogy neki legalább van mentsége, a tapasztalatlansága. Persze a haverom sem volt soha egy Casanova, de ebben a helyzetben neki kellett volna okosabbnak lennie. Az remek húzásával pedig sikerült most egész jól lerontania az esélyeit.

Mintha csak megsejtette volna, hogy épp őt szidtam gondolatban, a kopogtatásával zavarta meg a reggelemet. Nem lepődtem meg, hogy őt találtam a küszöbön, és elégedetten tapasztaltam, hogy az ő arca sem volt túl kisimult.
- Normális vagy? Miért kapcsoltad ki a telefonod? Hol van Liz? - támadott le dühösen, mintha nem is ő okozta volna a balhét.
- Először is kuss, ott benn alszik - intettem a fejemmel a háló felé, mire ő azonnal beljebb akart nyomakodni. - Jobb lenne, ha békén hagynád, szar éjszakája volt, inkább aludjon, ameddig tud. Azt azért elárulnád, hogy mire volt jó ez az egész?
- Az egész Vanda ötlete volt, és nagyon felhúzott az, amit mesélt, ezért mentem bele. Csak épp nem gondoltam, hogy ez lesz... - kezdett magyarázkodni.
- Miért, mit hittél? Hogy az az izomagy majd gratulál neked, és megköszöni, hogy rámásztál a csajára? Eddig úgy tűnt, legalább Vandának van esze, és jó irányba terelgeti Lizt, de most ő is bizonyította, hogy nem megy százzal - toltam le újra ingerülten.
- Teljes mértékben igaza volt, amiért ezt tette! Elmesélte, hogy hogy bánt az a barom Lizzel, állítólag tele volt kék-zöld foltokkal, és amikor számon kérte rajta, még csak nem is tagadta, hogy durván bánik vele. Aztán tegnap, amikor a futam után Liz lefeküdt aludni, Vandára is rámászott, alig tudta levakarni magáról! - Így már persze érthetőbb volt a tettük, de elég hülye módját választották a közbelépésnek.
- És miért nem volt elég ezt négyszemközt elmondani Liznek? Ha tudtátok, hogy a pasi ennyire brutális, gondolhattatok volna rá, hogy veszélybe sodorjátok!
- Vanda már többször is próbált beszélni a fejével, de Liz nem hallgatott rá. Eszembe sem jutott, hogy így el fogja rángatni tőlünk... Ugye nem bántotta? Kérlek, hadd beszéljek vele! - győzködött újra, de továbbra sem engedtem be.
- Hidd el, hogy jobb, ha hagyod egy kicsit megnyugodni. Majd beszélek vele, hogy hallgasson meg titeket is, aztán meglátjuk, mi lesz.

Látszott rajta, hogy nem szívesen fogadja el az ajánlatomat, de belátta, hogy egyelőre nem tehet mást, így hajlandó volt lelépni. Alig csuktam be utána az ajtót, perceken belül újra kopogtatást hallottam, ezúttal a mercedeses német zavarta meg a nyugalmunkat.
- Ugye jól sejtem, hogy Liz nálad van? - kérdezte Nico, majd a bólintásom után folytatta. - Szólhattam volna neki, hogy Phil eléggé féltékeny típus, de eszembe se jutott, hogy lehet köztük valami Sebbel. Jó, persze én is láttam, hogy barátok, te talán tudod is, mióta tart ez...
- Jobb lenne, ha befognád. És mások előtt se terjessz ilyeneket. Sebas lesmárolta, de ennyi történt. A drágalátos haverod éjszakai óbégatása után így is elég valószínű, hogy az terjed el Lizről, hogy egy könnyűvérű kis liba! - toltam le, mire persze azonnal visszakozni kezdett.
- Dehogy, nem erre akartam utalni, csak tényleg elég sok időt töltenek együtt, így könnyen kialakul a vonzalom...
- Ahelyett, hogy ezen agyalsz, inkább vésd a fejedbe, hogy a közeljövőben nem szeretném viszontlátni a labdázgató haverodat a boxutcában - dörrentem rá újra.
- Jó, persze, ez alap... Amúgy csak azért jöttem, hogy odaadjam Liz ajándékait. Tegnap nálam felejtődtek... - magyarázta, majd miután az ajándékzacskókat a kezembe nyomta, gyorsan le is lépett.

Igyekeztem halkan visszamenni a szobába, de az óvatosságom feleslegesnek bizonyult, Liz már ébren volt, és elég kimerült fejjel nézett rám.
- Jó reggelt - Kicsit tartottam tőle, hogy folytatja a sírást, nem igazán tudtam az ilyen helyzetekkel mit kezdeni, de meglepően keménynek mutatta magát.
- Volt már jobb is. Köszönöm, hogy mellettem voltál és elviseltél - folytatta kedvesebben, de a válaszomat meg sem várva kelt ki az ágyból, és nézelődni kezdett. - Figyi, merre vannak a ruháim?
- A fürdőben, de miért, hová akarsz menni? - kérdeztem döbbenten. Arra számítottam, hogy a következő órákban a lelkét kell ápolnom, meg győzködnöm arról, hogy egyen pár falatot.
- A szobámba. Azonnal beszélnem kell Phillel...

/Liz/

- Biztos, hogy jó ötlet ez? - kérdezte aggodalmaskodva Kimi, de tudtam hogy nem tántoríthat el.
- Igen, méghozzá minél előbb meg kell találnom! - vágtam rá a fürdőszobából kikiabálva, miközben a ruhámat rángattam magamra.
- Mondd, hogy nem akarsz kibékülni vele! - állított meg finn barátom, mielőtt leléphettem volna.
- Kimi, ezt most el kell intéznem, még a végén lelép anélkül, hogy beszéltünk volna! - sürgettem, hogy álljon félre az ajtóból.
- Te nem vagy ép! - dühöngött, de végül folytatta. - Arról ne is álmodj, hogy a tegnapi után egyedül odaengedlek ahhoz a gyökérhez, én is elkísérlek.
Hiába tiltakoztam, meg kellett várnom, amíg ő is felöltözött, majd nem sokkal később már a szobám ajtaja előtt álltunk. Elég szánalmasnak éreztem, hogy úgy kell bekopognom a saját szobámba, de a belépőkártya Philnél maradt. Egy kicsit zavart, hogy Kimi ott állt mellette, de beláttam, hogy nélküle még jobban remegett volna a gyomrom, amikor végre kopogtattam az ajtón.