Rád vártam...

27. Fejezet

- Na mi van, most meg vele keféltél félre? - intett a fejével Kimi felé, mikor végre kinyitotta az ajtót.
- Phil, beszélnünk kell... négyszemközt.
- Itt várlak az ajtó előtt - szólt utánam Kimi, és elég fenyegetően nézett Philre.
- Először is, szeretném, ha tudnád, hogy nincs köztünk semmi Sebastiannal - kezdtem bele, amikor már kettesben voltunk.
- Ezt higgyem is el? - kérdezte gúnyosan Phil.
- Kérlek, hadd mondjam végig. Valamilyen vonzalom volt köztünk, ezért történhetett meg, hogy megcsókolt, de ezen kívül semmi sem volt!
- Na persze, és most azt várod, hogy megbocsássak? - vágott közbe újra nagyképűen.
- Nem, eszemben sincs azt kérni, hogy megbocsáss. Nem volt helyes, hogy nem mondtam el, mi történt köztem és Sebastian között, de részemről nem ez jelenti a kapcsolatunk végét. Az igazi hibám az volt, hogy nem zártam le időben ezt a dolgot. A kapcsolatunk soha nem működött. Azt hittem, idővel kialakulnak bennem is az érzelmek... Nem mintha sokat tettél volna azért, hogy így legyen, soha nem figyeltél arra hogy én mit szeretnék...
- Tudtam, hogy ez lesz! Minden ribanc ilyen, hűtlen, aztán még neki áll feljebb! Tiszta idióta voltam, hogy egy ilyen szánalmas kis libával kezdtem!

A vitánk szerencsére nem tartott sokáig, a holmijait már összepakolta az érkezésem előtt, így miután az összes válogatott sértést a fejemhez vágta, el is viharzott. Fáradtan ültem le a kanapéra, hiszen a szülinapi boldogságokból semmi nem maradt. A történteknek az az egy haszna volt, hogy végre összeszedtem magam, és szakítottam Phillel, akibe valójában soha nem voltam szerelmes. Sokkal jobban fájt a csalódás, amit a barátaim okoztak nekem, és ebben a pillanatban úgy éreztem, látni sem akarom őket soha többé. Azzal persze tisztában voltam, hogy ennek kivitelezése nehéz lesz, tekintve, hogy mindketten a Red Bull tagjai.

/Kimi/

Türelmetlenül várakoztam a folyosón, néhány arra járó meg is bámult emiatt, de engem jobban érdekelt a benn zajló vita. Azt persze nem lehetett érteni, miről beszélnek, csupán annyi szűrődött ki, hogy mindketten felemelték a hangjukat. Ebből legalább arra következtethettem, hogy az aggályaim feleslegesnek bizonyultak, és talán Liz mégsem annyira hülye, hogy ki akarjon békülni ezzel a gyökérrel. Ez végül megerősítést nyert akkor, amikor az "úriember" kirontott az ajtón. Szó nélkül akart távozni, én azonban gyorsan elkaptam a karját.
- Mit akarsz? - ordított rám, de nem igazán tudott megfélemlíteni.
- Remélem semmi olyasmit nem forgatsz a fejedben, hogy a történtekről beszámolsz a sajtónak. Akkor ugyanis kénytelen leszek én is világgá kürtölni, hogy képes voltál megütni egy nálad vagy két fejjel kisebb, feleakkora súlyú kislányt... Szóval nem történt semmi, békésen mondtatok búcsút egymásnak - közöltem vele határozottan az elvárásaimat.
- Kapd be! - próbálta adni a laza csávót, de látszott rajta, hogy elgondolkodott az esetleges következményeken. Dühösen lerázta magáról a karomat, és azonnal faképnél hagyott.

A szobába lépve Lizt a kanapén ücsörögve találtam, elég siralmas látványt nyújtott.
- Na mi van? - kérdeztem végül, mert az ilyen lelki dolgok továbbra sem feküdtek nekem.
- Vége... - felelte, mire nem bírtam megállni, hogy el ne vigyorodjak. - Jó, tudom, mi a véleményed róla. De továbbra sem értem, hogy miért csinálták ezt Vandáék. Mire volt ez nekik jó?
- Figyelj, én már nagyjából képben vagyok - vallottam be végül, mire értetlenül nézett rám. - Seb járt nálam reggel, amikor még aludtál. Meg kéne hallgatnod őket is.
- Elment az eszed? - kérdezte dühösen. - Nem elég, hogy a magánéletemet felkavarták, még a barátaim előtt is beégettek. Mit gondolhatnak most rólam a srácok?
- Nem azt mondom, hogy helyes volt, amit tettek, de szerintem jobb lenne, ha beszélnél velük, és aztán döntenéd el, hogy hogy viszonyulsz hozzájuk.
Néhány pillanatig még durcásan nézett rám, de úgy tűnt, belátta, hogy így neki is jobb lett, így megígérte, hogy legalább Vandának ad egy esélyt, hogy elmagyarázza, miért tették ezt vele.
Úgy tűnt, most már nagyjából kiheverte az éjszaka történéseit, így nyugodtabban hagytam magára, hogy kicsit összeszedje magát.

/Liz/

Sokáig gondolkoztam azon, hogy betartsam-e a Kiminek tett ígéretemet, a sors azonban meghozta helyettem a döntést, ugyanis épp, amikor a bőröndömbe próbáltam beletuszkolni a ruháim, kopogtattak az ajtómon.
- Ki az? - kiabáltam ki, mert kicsit tartottam attól, hogy Sebastian az.
- Vanda... Liz, kérlek, hallgass meg - felelte, én pedig némi hezitálás után beengedtem.
- Hallgatlak - néztem rá kimérten, és elégedetten láttam, hogy az ő arca is elég nyúzott.
- Én tényleg sajnálom, nem gondoltam végig, hogy ez lesz - magyarázkodott, és a szemében megjelentek az első könnycseppek.
- Mit hittél? Hogy Phil hálás lesz, amiért hazudtam neki? - vágtam rá ridegen, mert igazságtalannak éreztem, hogy ő szúrt ki velem, mégis ő siránkozik.
- Nem tudom... Egyszerűen annyira dühös voltam rá hogy csak az járt a fejemben, hogy megalázzam. Már attól undorodtam, ahogy veled bánt, de aztán tegnap este... Amikor lefeküdtél aludni, én elmentem zuhanyozni, ő viszont utánam jött. Teljesen rám mászott, és annyira gusztustalan volt, alig tudtam levakarni magamról. Liz, Phil csak kihasznált téged...
- Miért nem mondtad el négyszemközt? - már nem tudtam fenntartani a ridegség álcáját, biztos voltam benne hogy Vanda igazat mond. Még mindig harag
udtam rá, de már kezdtem őt megérteni. - Miért kellett megaláznod mindenki előtt? Hogy fognak ezután komolyan venni a pályán?
- Sajnálom... De annyiszor próbáltam veled beszélni arról, hogy nem ő az igazi mégse hallgattál rám. Pedig ott van Seb, aki...
- Őt inkább ne is említsd! Neked legalább volt okod, hogy ezt tedd - vágtam rá dühösen.
- Ne haragudj rá! - vette a védelmébe azonnal a németet. - Mindent elmondtam neki, és ő is nagyon kiakadt!
- Akkor se volt joga ezt tenni! - dühöngtem tovább, ha már Vandán nem voltam képes levezetni a feszültséget.
- Nagyon aggódott miattad! És most, hogy mindketten szabadok vagytok, talán össze is jö...
- Ezt most hagyd abba! Nem volt és nem is lesz köztünk semmi. És egy jó darabig senki mással sem. Ez az egész arra volt jó, hogy rájöttem, nem hagyhatom, hogy a magánéletem lerontsa a teljesítményemet a pályán - jelentettem ki határozottan, Vandát azonban nem győztem meg.
- Az, hogy Phil egy szemétláda, nem jelenti azt, hogy minden pasi az! És Sebnek tényleg nagyon fontos vagy!
- Ha olyan fontos vagyok neki, akkor ő is tudja, hogy a jó eredményekhez nyugalomra van szükségem - állítottam le újra a barátnőmet. - Nézd, megértem, hogy miért csináltátok, tudom, hogy hiba volt ennyi ideig együtt maradnom Phillel. De nem vagyok már kislány, nem irányíthatjátok az életemet. Meg kell ígérned, hogy nem avatkozol többé a dolgaimba, és nem szervezkedsz Sebbel a hátam mögött.
- De... - próbált ellenkezni Vanda, de a határozottságomat látva végre feladta. - Hát jó, talán jobb is, ha egy kicsit nyugodtabb időszak jön. De ugye beszélsz Sebbel is?
- Kénytelen leszek... A csapattársam. Legkésőbb két hét múlva Monacóban együtt kell dolgoznunk - válaszoltam közömbösen, de a szívem mélyén tudtam, hogy ez azért nem lesz ennyire egyszerű...