Rád vártam...

8. fejezet

Az egész sztori annyira abszurd volt, hogy a sokk hatására csak nevetni tudtam rajta, a sajtósunk és Seb azonban csak még mérgesebben néztek rám, és a csapat többi tagja is kíváncsiskodva kezdte figyelni az eseményeket.

- Basszus, szinte az apád lehetne! - háborgott Seb. - Hogy lehetsz ilyen hülye, hogy a nyilvánosság előtt így viselkedsz?

- Még te beszélsz? Én nem csináltam semmit Veled ellentétben, mégis rólam firkálnak hazugságokat, amiket amilyen nagyokos vagy, el is hiszel! - éreztem, ahogy átjár a harag. Nem elég, hogy tegnap este teljesen egyedül hagyott, még van képe beszólni nekem!

- Liz, jobb ha elmondod az igazat, könnyebb lesz kezelnünk a sajtót, ha tudjuk, mit kell titkolnunk! - próbált csillapítani Katie, de csak azt érte el, hogy még dühösebb lettem.

- Nincsen semmi titkolnivalóm! Nem éreztem jól magam a buliban, Kimi pedig hazakísért, hogy ne kelljen egyedül taxiznom - válaszoltam ingerülten, pedig szívem szerint ott hagytam volna őket a fenébe.

- Engem is megkérhettél volna, hogy vigyelek haza - gúnyolódott tovább Sebastian.

- Gondoltam rá, de épp nagyon elfoglaltnak tűntél... - vágtam vissza, és végre elértem, hogy kicsit elvörösödjön és elhallgasson.

- Liz, természetesen elhiszem, ha azt mondod, hogy nem történt semmit, de értsd meg, hogy nagyon félreérthető a helyzet! - próbálta csillapítani a vitát Katie, majd a cikk egy részletére mutatott. - Nézd meg, még idéznek is tőled!

"A Red Bull új pilótájának érdeklődése korántsem új keletű. Birtokunkba került egy 2003-as nyilatkozata, amelyben egy gokart győzelme után válaszolt arra a kérdésre, hogy mit szeretne elérni: "Egy nap Forma 1-es világbajnok leszek, és Kimi Raikkönen lesz a férjem!""

Hitetlenkedve, a fejemet fogva dőltem hátra a széken, és döbbenten néztem hol Katie-re, hol Sebastianra.

- Hét... Hét éves voltam! Előtte a Pokemon egyik szereplőjébe voltam szerelmes. Utána Zac Efronba! - azt hiszem, a hangom ekkor már kicsit hisztérikusan csengett, de Katie legalább végre elnevette magát, Seb azonban továbbra is mogorván nézett maga elé.
- Hát jó, akkor azt hiszem, munkához látok, és lecsillapítom a sajtót - köszönt el végül Katie, de az ajtóból még visszafordult. - Ne haragudj, amiért úgy leteremtettelek, előbb kérdeznem kellett volna, aztán vitatkozni.
- Semmi gond, felejtsük el! - feleltem végül, mert bár tényleg rosszul esett, hogy először nem hitt nekem, tudtam, hogy csak jó szándékból akadt ki ennyire.
A megbeszélés így végül nyugodtabb hangulatban kezdődhetett meg, Chris összegezte a teszt tapasztalatait, és csak annyira emlegette fel a kicsúszásomat, amennyire muszáj volt. Optimistán várhattuk az ausztráliai szezonnyitót, minket pedig azzal eresztett el, hogy a következő 3 hétben igyekezzünk a lehető legjobb fizikai és mentális állapotba hozni magunkat.

A hotel kisebb konferenciaterméből szinte mind egyszerre indultunk kifelé, így Sebastiannal csak akkor maradtunk kettesben, amikor a lift már a mi emeletünkre tartott.
- Soha nem mondtad, hogy szerelmes voltál Kimibe - törte meg végül a csendet.
- A kedvedért elismétlem még egyszer: hét éves voltam. Nincsen semmi jelentősége. És gondolj bele, ha ezt elmesélem Nektek, halálra cikiztetek volna - válaszoltam végül türelmesen.
- Akkor is fura, hogy ilyen gyorsan összebarátkoztatok, másokkal sokkal távolságtartóbb. És nekem is szólhattál volna, hogy nem érzed jól magad.
- Nem akartalak zavarni, úgy tűnt, te nagyon jól érezted magad - feleltem, és éreztem, hogy megint kicsit gúnyosra sikerült a válaszom.
- Kicsit többet ittam a kelleténél, amúgy nem szoktam így viselkedni. És ha épp három szupermodell lóg rajtam, akkor is elég, ha szólsz, és... - itt azonban elnémult, és a szobám ajtaja felé nézett, mire én is követtem a pillantását.
Kimi a falnak támaszkodva nyomkodta a mobilját, és csak néhány másodperc múlva vett minket észre.
- Végre, már nem tudtam, hová tűnt a jövendőbelim! - nevetgélt a szokásos mormogó hangján.
- Szerinted ez vicces? - csattant fel Sebastian.
- Igen - válaszolta a vállát vonogatva a finn, majd a haverját figyelmen kívül hagyva felém fordult. - Csak meg akartam nézni, mit szólsz az első bulvár kalandodhoz.
- Túléltem, bár a sajtófőnökünk kis híján felnégyelt. De mostanra kezd összeállni a kép. Nagyon érdekes, hogy a smároló világbajnokról és a többi részegen mulatozó pilótáról egy kép sem jelent meg, csak rólam. Tuti, hogy Alonso uszította rám ezt a firkászt!
- Ne csináld, ez már üldözési mánia. Nem vagytok jóban, de ő is ugyanúgy utálja a médiát, mint mindannyian, nem lenne ilyen aljas - vette a védelmébe a spanyolt Seb, és ezzel újra elérte, hogy felhúzzam magam.
- Jól van, akkor menj, és barátkozzál vele, biztos szervez neked még pár ilyen bulit - kiabáltam rá, ő pedig először válaszolni akart, de a dühös pillantásomat látva inkább csak legyintett egyet és elköszönt.

- Szóval még mindig pipa vagy rá? - szólalt meg újra Kimi, és úgy tűnt, ő továbbra is nagyon jól mulat a helyzeten.
- Igen. Ahhoz képest, hogy tegnap este azt is elfelejtette, hogy a világon vagyok, most úgy pattogott velem, mintha bármi köze lenne hozzám! - mérgelődtem tovább, de úgy látszott, finn versenytársam jókedve csillapíthatatlan.
- Erről a duzzogó óvodás fejedről kéne közölni egy képet a lapokban. Utána senki nem gondolná, hogy a szabadidődben pasizol, inkább arra tippelnének, hogy a Barbie babáiddal játszol - nevetett rajtam továbbra is, ami végül rám is átragadt. - Na és hogy is van ez a házasság dolog? Ne reméld, hogy emiatt lemondok a világbajnoki címről! - A csúfolódást végül nem folytathatta, mert jó erősen belebokszoltam a karjába.

***
Az utolsó nagyobb szünet a szezon kezdete előtt nem indult túl eseménydúsan. Persze a menedzseremtől is megkaptam a fejmosást, amiért hagytam, hogy félreérthető fotók készüljenek rólam - nem mintha bármit is tehettem volna ellene egy zsúfolt diszkóban -, és onnantól kezdve Katie-vel együtt már ketten dolgoztak azon, hogy leállítsák a bulvár pletykákat.
Sok időm nem maradt, hogy élvezzem a szabadságot, leginkább az iskolában voltam, azon kívül pedig annyit edzettem, hogy egy fitness világbajnok is megirigyelhette volna a teljesítményem.
Azért igyekeztem a barátaimra is időt szakítani, mert tudtam, hogy a következő hónapokban nem nagyon lesz rá lehetőségem. Épp a kedvenc kávézónkban ültem a barátnőimmel, amikor a telefonom pittyegni kezdett, én pedig unottan húztam elő a táskámból, hogy megnézzem, kitől érkezett az üzenet, csak az ismeretlen számot látva kezdtem kíváncsi lenni.
"Mérges vagy még? S."
Kis gondolkodás után küldtem el neki a válaszomat. "Igen, most éppen azért, mert valaki az engedélyem nélkül megadta neked a számom. L."

A következő üzenetben már egy kép érkezett, amit meglátva kitört belőlem a röhögés. Sebastian szerepelt rajta a már ismert szomorú kiskutya pillantásával, a kezében pedig egy papírt tartott, amin a következő felirat díszelgett: Utáljuk Együtt Alonsót Klub.
Bár a barátnőim eleinte nehezményezték a telefonnyomkodást, miután őket is beavattam az üzenetváltásunkba, már sokkal engedékenyebbek voltak.
Seb smseiből kiderült, hogy épp Kimivel tölti az idejét Svájcban, és azt is elárulta, azt tervezik, hogy Ausztrália előtt ellátogatnak Budapestre Kimi egyik haverjához, de az én idegenvezetésemre is számítanak. A szívem mélyén örültem, hogy végre kommunikáltunk egymással, mert bár a veszekedésünk nem volt valami nagy, látványos balhé, azért jó volt tudni, hogy  a szezont barátokként kezdjük meg.

A srácok érkezéséig gőzerővel dolgoztam azon, hogy letudjam a tennivalóimat, és így szabadon élvezhessem a mini nyaralásunkat - illetve az időjárást elnézve telelésünket. Végül a várt nap is elérkezett, persze eszük ágában sem volt értesíteni arról, mikor számíthatok rájuk, csupán azért hívtak fel, hogy hol tudnak engem összeszedni a bérelt kocsijukkal.
- Oké, már be is ütöttük a GPS-be, 10 perc, és ott vagyunk! - jelentette ki vidáman Seb, én pedig kissé kétségbeesetten néztem először apura, majd a pénztárosra. Igen, épp abban a Tescóban álltam, ahol minden elkezdődött...