Rád vártam...

6. fejezet

Azt hiszem, most már tényként kezelhetem, hogy Nico imádja a fényűzést. Amit ő szobának nevezett, az valójában egy lakosztály volt, így aztán kényelmesen elfértünk a tágas nappali helyiségben a két mercedesessel, Jensonnal, Kimivel és Sebbel. És a német ígéretéhez híven tényleg rengeteg pia várt minket, így csapattársam rosszalló pillantását figyelmen kívül hagyva azonnal elfogadtam a kezembe nyomott pezsgős poharat, és akkor sem tiltakoztam, amikor a házigazdánk tele töltötte azt. A srácok persze azonnal megszabadultak a zakójuktól és a nyakkendőktől, a beszélgetés is sokkal oldottabb volt, mint a díszteremben a főnökeink társaságában.
Az első pohár pezsgő után már mindenki a saját kedvencét fogyasztotta, a két német azonnal a sörökre csapott le, Jenson és Lewis mértéktartóan kortyolgatták a borukat, Kimi azonban a tőle szokatlan lelkesedéssel fordult hozzám.
- Végülis mi is rokon nemzet vagyunk, összetarthatnánk a piálásban - Mosolyogva bólintottam, miközben kíváncsian vártam, hogy mit fog ajánlani. - Azt hiszem, ha tiszta vodkával kezdenélek el itatni, a gyámod kitekerné a nyakam - biccentett Seb felé. - Úgyhogy marad a saját specialitásom.
A következő pillanatban pedig már keverte is a koktélunkat. Na jó, koktél alatt ő azt értette, hogy fogott két poharat, mindegyikbe töltött egy nagyobb adag vodkát, amit végül narancslével és szénsavas ásványvízzel higított. Az eredmény végül egy meglepően finom ital lett, nem volt olyan ütős, mintha tisztán ittuk volna a vodkát, de nem is volt olyan üdítőszerű, gejl, mint a sima vodka-narancs.

Az elfogyasztott alkoholmennyiséggel együtt a hangulat is fokozódott, a külvilág előtt kimértnek, hűvösnek mutatkozó pilóták most ugyanúgy viselkedtek, mint más, korukbeli srácok, a riporterektől távol már nem vigyáztak annyira a nyelvükre, így el-elhangzott néhány durvább kifejezés, és én is többet nevetgéltem a megszokottnál. Hirtelen Nico az asztal közepére fektette a már kiürült pezsgősüveget.
- Felelsz vagy mersz? - És már meg is pörgette.
- Mikor mentünk vissza az általános iskolába? - kérdezte a szemeit forgatva Kimi, akire a megálló üveg szája mutatott.
- Ne legyél már ilyen hangulatgyilkos! És mivel nem választottál, én döntök! Húzz le egy felest a szeretett vodkádból! - vigyorgott Nico.
- Hú, most jól kiszúrtál velem! - gúnyolódott a finn, majd miután lehúzta a kitöltött italt, megpördítette az üveget, és egyenesen a játék kiötlőjére mutatott. Miután Nico "merésznek" bizonyult, már egy deci tömény szesszel kellett megbirkóznia, pedig ő kevésbé tűnt gyakorlottnak ebben. Ennek ellenére a lelkesedése nem csökkent, és balszerencsémre most sikerült úgy pörgetnie, hogy én legyek a következő áldozat.
- Felelek! -vágtam rá gyorsan, mert már így is kezdtem érezni, hogy kicsit a fejembe szállt az elfogyasztott alkohol.
- Szűz vagy? - kérdezte olyan természetességgel, mintha csak az időjárásról faggatott volna, én pedig köpni-nyelni nem tudtam.
- Hé! - szólt közbe azonnal Seb, és mérgesen nézett honfitársára, de ő nem igazán foglalkozott ezzel.
- Most miért? Szerintem mindenki erre kíváncsi - vigyorgott rám.
- Nem - válaszoltam végül, és csak reménykedtem benne, hogy nem vörösödtem el túlságosan.
- Ez most a válasz volt, vagy a válaszadás megtagadása? - kíváncsiskodott tovább, de én csak egy szemforgatással válaszoltam, és magamhoz ragadtam a pörgetés jogát, majd miután Seb választott, kérdezhettem tőle.
Valahogy nevetséges volt a helyzet, semmi olyan kérdés nem jutott eszembe, ami érdekelt volna, de a játék nélkül ne kérdezhettem volna meg bármikor.
- Hol tudtál gyorsabb lenni nálam a pálya második szakaszán? - kérdeztem végül, mire Kimi konkrétan röhögőgörcsöt kapott, a két brit csak mosolygott, Nico azonban háborogni kezdett.
- Ez kész, te egy robot vagy! Bármit kérdezhetnél, minden perverz apróságot meg kellene osztania veled, erre ezt hozod össze! - Úgy hisztizett, mint egy gyerek, akitől elvették a játékát.
- Miből gondolod, hogy mi már nem tárgyaltunk ki négyszemközt minden perverz apróságot? - kérdezte Seb sejtelmesen mosolyogva, de a sörébe kortyolva gyorsan rám kacsintott. - Amúgy bátrabban kellett volna rámenned a rázókőre az 5-ös kanyarban, akkor megfogtál volna.

A szakmai kérdésem végül tényleg megakasztotta a játékot, de úgy tűnt, ez Nicón kívül senkit sem zavart. Tovább iszogatva folytattuk a beszélgetést, de amikor Kimi épp újra akarta tölteni a poharam, Seb közbelépett.
- Holnap korán kelünk, szerintem ideje lenne ágyba bújni - nézett rám kedvesen, és kivételesen nem zavart az atyáskodása. Amúgy is úgy éreztem, hogy bármelyik pillanatban lecsukódhat a szemem, és azt is észrevettem magamon, hogy az alkohol hatására elkezdtem össze-vissza locsogni.
- Persze, biztos csak kettesben akartok maradni, hogy "perverz apróságokról" beszélgessetek - gúnyolódott Nico.
- Naná, ma azt fogom neki elmesélni, hogy mit csináltál tavaly Monacóban a jachtodon - vágott vissza Seb, mire a srácok mind röhögni kezdtek, én azonban értetlenül néztem rájuk.
- Miért mit csinált? - kíváncsiskodtam a csapattársamnál.
- Tartok tőle, hogy idén is megismétli a produkciót, addig pedig nem lövöm le a poént... - válaszolta sejtelmesen, én pedig rájuk hagytam.
Végül tényleg elköszöntünk a társaságtól, és a mi emeletünk felé vettük az irányt, ahol Seb egészen az ajtómig kísért.
- Azért remélem Chrisnek nem számolsz be a mai estéről - néztem rá a szempilláimat rebegtetve, mire elmosolyodott.
- Nem. Bár elég ijesztő, hogy még Kimivel is tudtad tartani a lépést. Remélem, Nico nem bántott meg, néha elég tolakodó tud lenni - váltott komolyabb témára.
- Ne aggódj már folyton, ha valami nem tetszik, meg tudom védeni magam. Néha tényleg egy kicsit sok belőle, de azért kedvelem - válaszoltam végül, de mivel még mindig feszültnek tűnt, folytattam. - Nyugi, azért te maradsz az első számú kedvencem - mosolyogtam rá, és végül nyomtam egy puszit az arcára. - De most már hagyj aludni, mert ha Chris holnap észreveszi, hogy másnapos vagyok, tuti, hogy kinyír mindkettőnket.

***
A két teszt közötti két hét hihetetlenül gyorsan eltelt, még alig pihentem ki a friss élményeket, máris újra a repülőtéren találtam magam, és apától gyorsan elbúcsúzva már indultam is, hogy csatlakozzam a csapathoz a központban.
Milton Keynesbe már magabiztosan érkeztem vissza, az első alkalommal átélt izgatottság helyét felváltotta a viszontlátás örömre, boldogan pakoltam le a bőröndömet a múltkor is használt szobámban, és alig öt perce voltam ott, máris kopogtatást hallottam. Nem is lepődtem volna meg, csak éppen nem az ajtó, hanem az erkély irányából jött a hang, de ahogy felnéztem, a csapattársamat pillantottam meg.
- Továbbra is fenntartom, hogy nyugodtan érkezhetsz úgy, mint minden más ember, az ajtón keresztül - mondtam mosolyogva, miközben megölelt.
- Én meg továbbra is fenntartom, hogy az unalmas - felelte, és már le is huppant az ágyamra, egyenesen a már kipakolt ruháimra, köztük a fehérneműimre. - Bocsi - vigyorgott tovább, miközben kihúzott maga alól néhány bugyit, amiket a fejem búbjáig elvörösödve téptem ki a kezéből. - Nahát, itt van Nyuszi Úr is - lelkendezett, amikor megpillantotta a bőröndből kilógó plüss fülét.
- Nem úr! Lány! - válaszoltam tettetett sértettséggel, de valójában nem tudott felbosszantani, örültem, hogy újra láthatom. - Hogy telt a "szüneted"?
- Szuper volt, elmentem pár haverommal síelni, otthon meg élveztem, hogy anyu teletömte a hasam, és hagyta, hogy délig aludjak! Te mit csináltál? Shoppingoltál a barinőiddel? - kérdezte affektálva, én pedig válaszul hozzávágtam a párnámat.
- Klassz lett volna, de leginkább a suliban voltam, a mostani teszt után is megyek. Jó lenne minél több jegyet szerezni, hogy le tudjanak osztályozni, és ne kelljen pótvizsgáznom.
- Jujj, majd akkor lecsekkolom a házidat! -Úgy röhögött, hogy majdnem legurult az ágyról. - Ha elfogadsz egy tippet, a többieknek ne áruld el, hogy amíg mi lazítunk, síelünk vagy épp egy tengerparton süttetjük a hasunkat, te állsz a tábla előtt, és krétával a kezedben matekpéldákat oldasz meg.
- Pedig így van - feleltem durcásan, de az ő szájából tényleg elég viccesen hangzott a dolog.
- Az lehet, de onnantól kezdve Nico emiatt szívná a véred, ragaszkodna hozzá, hogy bemutasd az ellenőrződet, vagy őt ismerve azt követelné, hogy öltözz szexi iskoláslánynak.
- Azt hiszem, igazad van - nevettem el végül én is magam.

A napunk végül jó hosszúra nyúlt, megbeszélések egész sora várt ránk, Adrian pedig bemutatta, milyen módosításokat hajtottak végre az autón, és hogy mire kell odafigyelnünk a következő tesztnapokon. Mire vacsorázni indultunk, már zúgott az agyam a sok adattól, Sebastianon azonban nem látszott, hogy különösebben elfáradt volna, még arra is maradt energiája, hogy programot szervezzen nekem estére.
- Ne már, a sok kólától, amit megittál, úgysem tudnál aludni, és ez a film tutira tetszeni fog! - győzködött egészen addig, amíg végül bele nem egyeztem egy esti dvd-zésbe.
Egy gyors zuhany és egy kényelmes melegítő felvétele után át is mentem hozzá, és nem kellett csalódnom, egy hatalmas adag pattogatott kukoricával és egy üveg kólával várt. A lelkesedésem azonban csökkenni kezdett, amikor megláttam a film borítóját: Hupikék törpikék...
- Seb, miből gondoltad, hogy ez a nekem való dvd? - kérdeztem döbbenten. Még jó, hogy nem az Én pici pónimmal várt.
- Nemtom, szerintem viccesek. És nem korhatáros. Meg végülis ők is kékek, a Red Bull is az, kicsik és a csaj szőke benne, mint te. Basszus, tényleg, ha az overálban lennél, te lennél Törpilla!
- Ha bárki, és különösen Nico előtt ki mered fejteni ezt az elméletedet, neked véged! - ripakodtam rá, de a magyarázata végül engem is megnevettetett.
A film végül tökéletes választásnak bizonyult, jókat röhögtünk, és könnyed volt, nem kellett koncentrálni, ami ilyen fáradtan már biztos nem ment volna. Miután vége lett, még nem voltam annyira álmos, így tudtunk beszélgetni is. A megismerkedésünkkor még kizárólag a versenyzésről dumáltunk, de ahogy mélyült közöttünk a barátság, kialakult a bizalom, és már személyesebb témák is szóba kerültek.
- Seb, kérdezhetek valamit? - kezdtem bele végül bizonytalanul.
- Jajj ne, esküszöm, már minden egyes apró részletet elmondtam a barcelonai pályáról, ismered minden trükkömet! - kiáltotta megjátszott rémülettel. - Na ne kímélj, mire vagy kíváncsi?
- Csak úgy eszembe jutott, hogy a családodról most is egy csomót beszéltél, de valahogy a barátnőd még nem került szóba...
- Nincs barátnőm - mondta komolyabb hangon, de olyan lazán, mintha abszolút nem érdekelné a téma.
- De én azt hittem... Mármint mindig azt lehetett rólad olvasni, hogy a középiskola óta együtt vagytok... - kicsit zavarba jöttem, mert nem akartam, hogy azt higgye, vájkálni akarok a magánéletében.
- Talán pont ez volt a baj. Azt hiszem, már egy ideje csak megszokásból voltunk együtt, aztán még tavaly, a szezonzáró előtt szakítottunk.
- Sajnálom - mondtam végül, mire újra elmosolyodott.
- Viszont ha már így kiöntöttem a lelkemet, most te jössz! Az iskola legmenőbb srácával jársz, vagy a szíved Justin Bieberért dobog? - kérdezte, mire mérgesen oldalba böktem.
- Fúj, dehogy. Nem járok senkivel - feleltem zavartan.
- Ne már, pedig fogadni mertem volna, hogy sorra töröd össze a tinisrácok szívét - cukkolt tovább, én azonban elkomorodtam.
- A suliban a fiúk nem igazán értik az életmódomat, nekik csak a bulizásról szól az élet, elég éretlenek. Tavaly jártam az egyik versenyzőtársammal, de az se alakult túl jól. Nem tudta elviselni, hogy legtöbbször legyőztem, és miután szakítottunk, elég részletes jellemzést adott rólam a többieknek - árultam el végül Sebnek a történteket. - Azóta valahogy nem volt kedvem mással próbálkozni.
- Fel a fejjel, azért nem mindenki ilyen görény - próbált vigasztalni, miközben átölelt. - Pár hét múlva az egész világ körül fog rajongani.
- Az élükön Alonsóval, ugye? - kérdeztem végül mosolyogva, miközben még én is meglepődtem magamon, amiért Sebnek ilyen könnyen sikerült felvidítania.
- Naná, ő lesz az első számú rajongód - nevetett most már a csapattársam is. - Erről jut eszembe, jobb, ha előre figyelmeztetlek. Mivel Barcelona neki hazai terep, az utolsó tesztnap után ő szokott bulit szervezni az összes pilótának. Szóval most nem úszod meg a vele való találkozást.
Remek, Seb ezzel az egy információval elérte, hogy mégse várjam annyira a barcelonai tesztet...