Rád vártam...

14. fejezet

Átmeneti, autómentes rész, a terv szerint Seb szemszög lett volna a második fele, de menet közben átalakult Kimivé. :) Azért a jövőben biztosan lesz olyan is, hogy ténylegesen kedvenc németünk fejébe láthatunk bele. :)

A néhány óra alvás csupán pillanatoknak tűnt, mikor nagy nehezen ébredezni kezdtem. A fejem lüktetett, a gyomrom pedig még mindig háborgott, vagyis elég szerencsétlenül éreztem magam, és Vanda első megszólalásából kiderült, hogy ez kívülről is látszik rajtam.
- Na látod, ezért nem lenne szabad innod! - vágott bele azonnal a fejmosásba. - Már csak a versenyzés miatt is törekedned kéne az egészséges életmódra, de ráadásul a te esetedben még törvénytelen is az alkoholfogyasztás!

- Ehh, azt hittem, legalább a lecseszést megúszom, éjjel még olyan aranyos voltál! - panaszkodtam, de nem igazán sikerült meghatnom.
- Nem voltál olyan állapotban, hogy megérte volna hosszabban papolni! Most viszont beláthatod, hogy mennyire felelőtlen voltál. Ráadásul fél óra múlva a csapatmegbeszélésen kell lenned, és úgy nézel ki, mint egy felmosórongy! - Azzal már terelgetett is a fürdőszoba felé.
Egy gyors zuhany után azonban tanácstalanul mentem vissza a szobába, és zavartan igazgattam a magam köré tekert törölközőt.
- Azt hiszem, a tegnapi szerelésem nem a legjobb választás egy megbeszélésre - kezdtem bele az újabb letolástól való félelem miatt kissé megszeppenve.
- Szerintem tegnapra sem volt a legjobb választás! - jegyezte meg szúrósan Vanda, de a kétségbeesésemet látva megenyhült. - Mindjárt keresünk valamit a cuccaim között, hogy legalább ne az első pillanatban derüljön ki, hogyan is töltötted az éjszakát.

A kis szekrényből végül egy hétköznapi farmer sortot húzott elő, és egy lazább szürke trikót, a cipőkkel azonban már bajban voltunk.
- Hogy lehet ilyen törpe méretű lábad? - háborgott a barátnőm, amikor a harmadik 41-es méretű cipője esett le a lábamról az első lépésnél.
- Hé, a 36-os nem törpe méret, egy csomó nőnek ekkora a lába! - tiltakoztam, de aztán mindketten elnevettük magunkat.
Nem volt mit tenni, két választásom maradt, vagy mezítláb, vagy a tegnap esti ezüst színű tűsarkúmban indulhattam a megbeszélésre. Végül az utóbbi mellett döntöttem, de azért hálát adtam az égnek, hogy a pályabejárást csak csütörtökre tervezte a csapat. Azért néhány furcsa pillantást így is kaptam, amikor zombi fejjel, hangosan kopogó léptekkel vonszoltam be magam a boxutcában berendezett kis tárgyalószobánkba. Nem voltunk sokan, csupán Chris, Adrian, a versenymérnökeink és Seb vett részt rajtam kívül a megbeszélésen. A vezetőség előtt futottam be, így gyorsan levágtam magam a csapattársam mellé, aki azonnal sutyorogni kezdett.
- Hol a fenében voltál? - faggatott idegesen. - Éjjel mindenhol kerestelek, végül Ricciardo mondta, hogy látta, hogy haza indultál. Reggel egy csomó ideig dörömböltem az ajtódon, aztán a telefonodat valami helyi pasi vette fel, és azt mondta, hogy nála hagytad a mobilod, de majd leadja a szálló portáján.
- De jó, pedig úgy féltem, hogy örökre elveszett, egy csomó fotó van benne, amiket még nem mentettem el! - lelkendeztem, de Seb nem osztozott az örömömben.
- Kit érdekel a hülye telefon? Ki volt az a pasi? És hogy a fenébe gondoltad, hogy az éjszaka közepén lelépsz egyedül? - háborgott tovább.
- Semmi közöd hozzá. Te ismét nagyon elfoglalt voltál... - vágtam hozzá mérgesen, de amikor közbe akart szólni, folytattam. - A pasi a taxisofőr volt, aki Vandához vitt el, így biztos lehettem abban, hogy reggel nem fogok elaludni, és nem kések el a megbeszélésről.

Látszott a csapattársamon, hogy még nem tekinti befejezettnek a beszélgetést, de közben Chrisék is megérkeztek, így egy időre lezárhattam a témát. Bármennyire is küzdöttem, hogy ne vegyék észre rajtam a másnaposságot, sajnos végig ásítoztam a megbeszélést.
- Miért van az az érzésem, hogy végigbuliztátok az éjszakát? - zárta végül Chris, félig apukásan számonkérően, félig vidáman.
- Nem is tudom, talán mert kilométerekről kiszúrni, hogy alig tudják nyitva tartani a szemüket, Sebas nyaka ki van szívva, Liz pedig egy diszkókirálynő cipellőjében vánszorgott be közénk? - röhögött Guillaume, mire mindketten elég csúnyán néztünk rá. Aztán az én szemem tovább vándorolt Seb nyakára, így még egy okom volt a bosszankodásra.
- Hát jó, végülis tegnap még szabadnapotok volt, de elvárom, hogy holnap a pályabejáráson fitten és üdén jelenjetek meg! - mondta végül a főnökünk elnézően, de azért érezni lehetett a hangján, hogy a futam leintéséig nem fogad el több "rosszalkodást".

Kuala Lumpurba végül együtt mentünk vissza Chrissel, akire várt még egy tárgyalás az egyik szponzorral, így a jelenlétében nem kellett attól tartanom, hogy Sebastian folytathatja a faggatózást. A kocsiból kiszállva pedig azonnal megpillantottam azt, akivel minél előbb beszélnem kellett, így gyorsan faképnél is hagytam a csapattársamat.

***

- Kimi, várj, beszélnünk kell... - nyögtem ki kapkodva a levegőt, mert csak egy sprinteléssel tudtam utolérni őt még a hallban.
- Valóban? - kérdezte az egyik szemöldökét felhúzva, miközben kíváncsian méregetett.
- Igen, de... Nem lehetne, hogy együnk valamit, mindjárt kilyukad a gyomrom? - bár az ébredéskor még gondolni sem tudtam a kajálásra, most úgy éreztem, hogy egy fél disznót meg tudnék enni egyszerre.
A finn végül unszolás nélkül beleegyezett a villásreggelibe, én pedig végre belekezdhettem a mondandómba.

- Az éjjel nagyon hülye voltam, és nagyon megbántam... - hadartam, ő azonban közbeszólt.
- Tudom - mivel elég értetlen arcot vághattam, folytatta. - Liz, tíz éven keresztül a világ egyik legmanipulatívabb nőjével éltem együtt, és a válásunk se volt semmi. Nekem már nő nem okozhat meglepetést. Részeg voltál és hisztiztél, és éppen én voltam kéznél. Bíztam benne, hogy mostanra belátod, hogy nem volt túl okos dolog a részedről.
- Akkor nem haragszol? - kérdeztem csodálkozva, és még az előttem levő szendvicsekről is elfeledkeztem.
- Nem - felelte, mire én megkönnyebbülten felsóhajtottam. - De, ahogy azt olyan sokszor hangoztatod, nem vagy már kislány. Tudnod kéne, hogy nem minden pasi kezeli olyan könnyen a viselkedésed, mint én. Az egyik pillanatban úgy viselkedsz, mint egy aranyos hugica, aztán magadra húzol egy szinte semmit sem takaró ruhát. A következő pillanatban megint te vagy a poénkodó haverlány, aztán valahogy mégis Seb ágyában kötsz ki.
- Én, én... Honnan tudod, hogy a múltkor nála aludtam? - kérdeztem döbbenten. Persze nem beszéltük meg Sebastiannal, hogy ez titok, de nem értettem, miért mesélte el Kiminek.
- Képzeld, néha beszélgetni is szoktunk, nem csak inni, de ez most lényegtelen - legyintett most már türelmetlenül. - Mindkettőtök érdekében jobb lenne, ha eldöntenéd, mit akarsz, és aszerint viselkednél, mert nem mindig lesz kéznél egy diszkós cicababa, akin levezetheti a feszültséget.

A finn barátom nem hagyta, hogy megemésszem a hallottakat, mert gyorsan el is köszönt tőlem, mondván, hogy valaki vár rá, így aztán egyedül kellett feldolgoznom a kapott információkat. Egészen mostanáig meg voltam róla győződve, hogy Sebastian az, aki következetlenül viselkedik, de Kimi rávilágított arra, hogy ez azért rólam is elmondható. Sokkal okosabb nem lettem, mert azt végül nem mondta el, pontosan hogyan is kéne viselkednem. Hiszen az egyértelmű, mit akarok. Ők ketten szinte azonnal a legjobb barátaim lettek a mezőnyben, olyan támaszt jelentenek, amiről nem akarok lemondani, ennek érdekében pedig lehet, hogy egy kicsit visszafogottabban kellene viselkednem.

/Kimi/

Míg Lizzel beszéltem, német haverom vagy hússzor csörgetett meg, így aztán nem lepődtem meg, hogy a szobám előtt ácsorogva várt rám, és amint meglátott, máris rám zúdította a kérdéseit.
- Elárulnád, hogy mi a fene történt, miért vonultatok el? Te tudsz valamit arról, mit csinált Liz éjjel? Miért nem vigyáztál rá?
- Relax - mivel láttam, hogy ez az egy szó nem segített, folytattam, miután bementünk a szobába. - Miért kellett volna rá vigyáznom, nem vagyok a dajkája! Azt a szerepet meghagyom neked.
- Még csak egy kislány, mégis folyton piát veszel neki, aztán meg hagyod, hogy egy idegen helyen az éjszaka közepén egy vadidegen taxissal utazzon egyedül! - háborgott tovább, én pedig egyre jobban untam, hogy bevonnak a drámázásukba.
- Hm, ahogy az este folyamán bámultad, nem úgy tűnt, hogy csak egy kislánynak tartod... - Ezzel végre elértem, hogy ne a haragtól vörösödjön a feje. - Mellesleg semmi érdekes nem történt. Behisztizett a piától, aztán olyan gyorsan lelépett, hogy mire utolértem, már csak azt láttam, hogy beszáll a taxiba. De nem értem, mit problémázol, neked nagyon jól alakult az estéd - vigyorodtam el végül, mert végre nem én voltam az, akin számon lehetett kérni a nőügyeit.
- Jajj, ne is mondd, az a csaj teljesen rám akaszkodott. Amúgy ne csinálj úgy, mintha te nem néznéd meg Lizt, amikor ilyen... csajos - jött ismét zavarba, amitől még jobban hasonlított egy óvodásra.
- Naná, van szemem, de én megállok itt. Nem gondolok rá emiatt máshogy, nem ölelgetem, és nem invitálom az ágyamba - feleltem gúnyolódva, de nagyon úgy tűnt, hogy egyelőre még nem hagyja abba a tagadást, én pedig nem terveztem, hogy ennél is jobban belefolyok az ügyeikbe. Előbb-utóbb csak el tudják dönteni maguktól is, hogy merre tovább.

- Az csak egy egyszeri eset volt, mert nagyon izgult. Ráadásul neked könnyű, minden héten más nővel kavarsz, én meg Hanna óta nem voltam senkivel, biztosan emiatt hat rám jobban Liz!
- Aha, biztos... De nem mondod komolyan, hogy a tegnapi csaj se volt meg! - hitetlenkedtem, hiszen a babaarcú világbajnokért mindenhol odavannak a nők, egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy lehet ennyire béna!
- Mondtam már, egy idő után elég nyomasztó volt. Aztán eszembe jutott, hogy Lizt is haza kéne juttatni, és akkor inkább elkezdtem őt keresni - magyarázta úgy, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy egy csókcsata közepén az ember egyszer csak azon kezd gondolkodni, merre lehet a részeg csapattársa.

Ez volt az a pont, aminél úgy döntöttem, én tényleg kiszállok az ügyükből. Tartok tőle, hogy így is jut majd nekem is a sírás-rívásból, de így jár az, aki öreg fejjel visszatér a kamaszok közé...