Rád vártam...

13. fejezet

Mivel a következő hétvégén már Malajziában versenyeztünk, nem utaztunk vissza Európába, némi alvás után már repültünk is - ezúttal is Kimi gépén - Kuala Lumpurba. Sepang alig ötven kilométerre van a fővárostól, így a többi pilótához hasonlóan helyi hotelekbe költöztünk be. Ezúttal azonban módosítanunk kellett a szállásfoglalásunkon, ugyanis Vanda sajnos összeszedett valami betegséget Melbourne-ben, így a biztonság kedvéért külön akart maradni tőlem, nehogy megfertőzzön a futam előtt, inkább a csapattagok részére biztosított helyre költözött be a pálya közelében. A magány miatt azonban nem kellett aggódnom, Seb és Kimi gondoskodott arról,hogy igazán jól érezzem magam. Mivel korán érkeztünk meg az országba, egy kis kikapcsolódásra is volt lehetőségünk, kedden napközben a városban sétáltunk, estére pedig egy vip party-ra voltunk hivatalosak több más pilótával együtt. Kicsit elszomorodtam, amikor Vanda erre a programra is nemet mondott, de még a hangján is hallani lehetett, hogy tényleg nincs túl jól, így beletörődtem, hogy megint csak a srácok maradnak nekem társaságnak.


Azért hamar felvidultam, amikor megtudtam, hogy Alonso nem vesz részt a bulin, így már jókedvűen készülődtem az estére. Úgy tűnt, egész jól összekaptam, mert hirtelen Sebéknek sem jutott eszébe semmi törpillás vagy hasonló beszólás, és a helyszínre megérkezve is kaptam pár elismerő pillantást.
- Tanulhatnának egy kis jómodort, nem kéne ilyen pofátlanul bámulni! - morgolódott Seb, én azonban kifejezetten élveztem a helyzetet. Az öltözékem tényleg elég kihívó volt, de jó érzés volt, hogy végre nem úgy néztek rám a körülöttem levők, mint egy cuki kislányra. Sebastiannak ezután sem volt szerencséje, a vip részlegbe érve Kiminek köszönhetően azonnal hozzájutottam egy koktélhoz is, hiába tiltakozott a német őrangyalom, azt hiszem, már előre eldöntöttem, hogy a finn pilóta bőrébe bújt kisördögre fogok ma hallgatni. Végül a csapattársam is beletörődött, hogy ma nem az ő szabályai szerint bulizunk, így aztán ő is hamar utolért minket az alkoholfogyasztásban. Jó érzés volt levezetni az Ausztráliában összegyűlt feszültséget, és egy estét felhőtlenül szórakozva eltölteni, mielőtt újrakezdtem volna az aggódást a közelgő futam miatt.

A következő néhány órát önfeledt táncolással töltöttem, így aztán megtudhattam, hogy a Toro Rossós versenytársaink kiváló táncpartnerek, ráadásul nekik köszönhetően a további koktélokról sem kellett lemondanom. Egy idő után azonban hiányolni kezdtem a legjobb barátaimat, ezért igyekeztem felkutatni Sebet és Kimit. Utólag persze kiderült, hogy ez nagy hiba volt részemről, de az italoktól kissé kótyagos fejemben meg sem fordult, hogy most is megismétlődik a spanyolországi eset. Sebastian most épp egy feltűnően szép ázsiai lányt szorított magához, és a külvilágról teljesen megfeledkezve csókolóztak a vip terem közepén. Talán a koktélok miatt volt, de még a múltkorinál is jobban kiakadtam. Megint én vagyok az, aki csak táncikál a haverjaival, a mindig szenteskedő, jófiú csapattársam pedig egy újabb cicababával összenőve bulizik. Dühösen a pult felé indultam, hogy kikérjem a következő italom, ott azonban Kimibe botlottam.

- Nem lesz ez már sok mára? - kérdezte a szokásos félmosollyal a szája sarkában.

- Nem - feleltem duzzogva, és már le is hajtottam a Cosmopolitanemet, majd haragosan bekaptam a koktélcseresznyét is.

 - Harapós kedvedben vagy - jegyezte meg a finn, és a következő megállapításából az is kiderült, tudja, mi bosszantott fel. - Nagyon a szíveden viseled a csapattársad nőügyeit...

- Fogd be, inkább gyere táncolni - vágtam rá ingerülten, és már húztam is magam után.
A Jégember végül teljesítette a kérésemet, és egy darabig végre csendben maradt, szó nélkül hagyta, hogy hozzásimuljak, és egy kicsit lehiggadjak. Ehhez azonban kicsit sokat ittam, így képtelen voltam hideg fejjel kezelni a helyzetet. Valahol a tudatom mélyén a józan eszem próbált figyelmeztetni, hogy hülyeséget csinálok, de nem foglalkoztam vele, inkább a zene ütemére ringatózva még közelebb bújtam a táncpartneremhez, miközben átkaroltam a nyakát. Ezt azonban a finn csupán néhány másodpercig hagyta, a pillantása elkomorult, majd diszkréten, de határozottan eltolt magától.
- Ne legyél gyerekes, és engem főleg ne keverj bele ilyesmibe - mondta komolyan, én pedig elvörösödve néztem rá.

- Menj a fenébe - nyögtem ki végül, majd vissza se nézve faképnél hagytam, és már indultam is a kijárat felé. Azt hiszem, valamelyik versenyzőtársam is megszólított, de túlságosan lekötött az, hogy visszatartsam a sírást, ráadásul mostanra már igazán kiütött a pia. Botladozva hagytam el a klubot, és azt hiszem, még soha nem éreztem magam ennyire magányosnak. Végül ha nehezen is, de összekaptam magam annyira, hogy a klub előtt várakozó taxik egyikéhez vonszoltam magam, és szerencsére a sofőrt se kellett sokáig győzködnöm amiatt, hogy vállaljon el a szokásosnál egy kicsit hosszabb fuvart. Még arra maradt energiám, hogy küldtem egy rövid sms-t, és már el is aludtam a taxi hátsóülésén.

***

- Liz, jól vagy? - hallottam meg a barátnőm aggódó hangját, én pedig sűrűn pislogva néztem rá. Beletelt néhány másodpercre, mire felfogtam, hogy a taxiba behajolva próbál engem magamhoz téríteni. Bár teljesen még nem józanodtam ki, de annyira összekaptam magam, hogy gyorsan kifizettem a türelmesen várakozó sofőrt - persze ha ennyi borravalót kapnék, én is nagyon türelmes lennék.
Vanda azonnal be akart vinni a szállásukra, én azonban meggyőztem, hogy szükségem van még egy kis friss levegőre.
- Basszus, Liz, mi történt, mennyit ittál? - faggatott rögtön. - Az sms-edben csak annyi volt, hogy "Suuksehem vam rad, fel ora es ot vagxok" Majdnem mostanáig tartott, mire megfejtettem az üzenetet!
- Jó, hát ha iszom, akkor kicsit nehezen megy a pötyögés - nyögtem ki végül fáradtan, miközben igyekeztem jó nagyokat lélegezni, hogy elmúljon a hányingerem.
- Sejtheted, hogy nem a helyesírásodat akartam számon kérni! - legyintett, és türelmetlenül várta, hogy elmondjam, miért indultam el hozzá az éjszaka közepén.
- Ne haragudj, hogy felébresztettelek - kezdtem bele végül bűnbánóan. - Nagyon sokat ittam, aztán felhúztam magam, aztán hülyeséget csináltam, és nem tudtam, hova mehetnék.
- Még szerencse, hogy részegen is tudtad a címet! Kimi és Seb, az a két barom hogy hagyhatta, hogy ennyit igyál, és aztán egyedül kóborolj éjszaka egy ismeretlen helyen? - kérdezte háborogva a barátnőm, mire én újra elvörösödtem.
- Inkább őket most ne emlegessük! - nyögtem ki, de egy kis nyaggatás után végül beszámoltam az este történéseiről.

- Hülye vagy - foglalta össze a helyzetet a barátnőm, de közben olyan szeretettel karolt át, hogy képtelen voltam rá haragudni. - Mondtam én, hogy ne zúgj bele a csapattársadba!
- Mi? - pattantam fel hirtelen, bár a háborgó gyomrom nem örült túlságosan a mozdulatnak. - Szó sincs erről. Egyszerűen csak elegem van abból, hogy a srácoknak arra mindig jó vagyok, hogy poénkodjanak rajtam, meg amikor unatkoznak, akkor elökörködjünk, aztán amikor bulizni vagyunk, akkor Seb magasról tojik a fejemre.
- Ez még nem ok arra, hogy rámássz Kimire - emlékeztetett Vanda.
- Jó, az tényleg hülyeség volt. De tök részeg voltam, és csak az járt a fejemben, hogy mindenki dedósként kezel - panaszkodtam tovább, majd újra hagytam, hogy a barátnőm átkaroljon.
- Hát, nem a legjobb módját választottad, hogy bizonyítsd, felnőtt vagy - mondta ki végül a tényt, amivel én sem tudtam vitatkozni. - És most mi lesz?
- Nemtom, azt hiszem, Kimi eléggé berágott rám - válaszoltam végül szomorúan.
- Nyugi, az eddigiek alapján nem tűnik túlzottan haragtartónak, lehet, hogy holnap már csak röhög az egészen - vigasztalt Vanda.
- Még az hiányzik, hogy emiatt is kiröhögjön - nyafogtam tovább nagyokat ásítva.
- Na gyere most már befelé, talán a rókázást most már megúszod, de ha tovább kinn maradunk, megfagysz ebben a ruhában - terelgetett a bejárat felé mosolyogva, én pedig hagytam magam.
Csak arra maradt energiám, hogy a sminkemet lemossam magamról, és belebújjak a kölcsön kapott pólóba, néhány perc múlva pedig már bele is süllyedtem egy zavaros álomba...