29. fejezet

/Liz/

Miután beszéltem Sebbel, végre tényleg megkönnyebbültem, olyan volt, mintha mindent tiszta lappal kezdhettem volna. Az autóm is nagyon hiányzott már, még engem is meglepett, hogy mennyire hiányzott belőlem a görcsösség. Végre nem aggódtam a teljesítményem miatt, csak élveztem, hogy azt csinálhattam, amit a világon a legjobban szeretek. Ez végül az eredményeken is meglátszott, újra a legjobbak között szerepelt a nevem, így minden okom megvolt arra, hogy optimistán várjam a hétvégét.

A pénteki programért már egy fokkal kevésbé lelkesedtem, mert ugyan bulizni mindig szerettem, de egy ilyen hercegi bál nem igazán passzolt az eddigi életvitelemhez. Annak legalább örülhettem, hogy Sebbel rendeztük a kapcsolatunkat, így most is számíthattam rá, ő lett a báli kísérőm.
- Biztos, hogy muszáj elmennünk? - tettem egy utolsó kísérletet, amikor már a liftben állva feszengtem a ruhámban.
- Hát, tartok tőle, hogy Chris nem értékelné a lógást - mosolygott rám. - Ráadásul tényleg nem olyan vészes, jobb mint a többi hivatalos program. A kaja mindig jó, lehet táncolni, és akkor se szólnak, ha nem maradsz sokáig, tudják, hogy holnap vezetnünk kell!
- Te könnyen vagy ilyen laza, nem neked kellett habcsóknak öltöznöd - morogtam még egy utolsót, aztán igyekeztem jó képet vágni a programhoz.
Az arisztokrata társaság miatt még a ruhámat is a protokoll szerint választotta ki Katie, én pedig mindig utáltam, ha nem szólhattam bele a velem kapcsolatos döntésekbe. Azért el kellett ismernem, hogy a ruha nagyon szép volt, de az uszálya miatt folyton amiatt kellett aggódnom, hogy mikor fogok hasra esni.
Sebnek végül tényleg igaza lett, a vacsora fantasztikus volt, ráadásul a palotában szolgálták fel, egy ilyen mesebeli környezettől pedig minden lány elolvadt volna, én sem tudtam ellenállni a hangulatnak.
Mikor a zenekar belekezdett az első számba, Seb azonnal hozzám fordult.
- Az enyém lehet az első tánc? - kérdezte, én pedig mosolyogva bólintottam.
Meglepő magabiztossággal vezetett a tánctéren, a köztünk levő szemkontaktust pedig egy pillanatra sem szakította meg. Apró mosollyal a szája szélén figyelt engem, nekem pedig ösztönösen felgyorsult a szívverésem. Úgy éreztem, mintha ezer éve lett volna, hogy utoljára megcsókolt, és ahogy az ajkaira pillantottam, elfogott a vágy, hogy újra megízleljem őket. Teljesen elvesztem az ölelésében, a külvilág megszűnt számomra, és úgy láttam, ő is belefeledkezett a táncunkba. A következő pillanatban azonban megtört a varázs, valaki mellénk lépett, és finoman megérintette a karomat.
- Miss Tóth, itt az ideje, hogy betartsam az ígéretemet. Szabad egy táncra? - Maga Bernie Ecclestone állt előttem, nekem pedig rögtön eszembe jutott a legelső beszélgetésünk. Akkor is nagyon zavarban voltam, hiszen egy riporter hülye kérdésére azt feleltem, ő tetszik nekem a legjobban, ezen pedig ő is jól szórakozott, és jelezte, hogy ezen a bálon megkezdni majd az udvarlást.
A felkérést nem utasíthattam el, valójában hálás is voltam, hogy elvitt Seb közeléből, mielőtt még elveszítettem volna a fejem. Nem is álltunk meg egy táncnál, a sportágunk ura pedig igazán kellemes partnernek bizonyult, ismét bebizonyította, hogy kiváló a humora, így nagyon jól elbeszélgettünk.
Miután elbúcsúztunk egymástól, többen is felkértek, hol a srácok, hol számomra ismeretlen, helyi arisztokraták, így mire visszatértem az asztalunkhoz, már majdnem éjfél volt.
- Na mi az, Hamupipőke, elfáradtál? - kérdezte Seb vidáman.
- Bizony, és tartok tőle, hogy hamarosan visszaváltozom kócos, pizsamás lánnyá, csak az üvegcipellőm marad utánam - feleltem kissé illetlenül ásítozva, de már majdnem leragadtak a szemeim.
- Akkor siessünk, nem ábrándíthatunk ki másokat is egy ilyen átváltozással - állt fel, majd engem is a kijárat felé húzott engem.
- Ha nem lenne itt ennyi ember, most megkérnélek, hogy vigyél a hátadon, de azt hiszem, az nem lenne túl elegáns...
- Ne aggódj, a taxiban már ledobhatod a hercegnői álarcot, onnantól kezdve oda és úgy viszlek, ahova és ahogy csak szeretnéd - tett ígéretet, én pedig hagytam, hogy belém karolva a kocsihoz kísérjen.

/Seb/

Liz lélegzetelállítóan festett a hercegnői estélyiben, onnantól kezdve, hogy kinyitotta a szobája ajtaját, le sem tudtam venni róla a szemem. Talán azért, mert az utóbbi időben nélkülöznöm kellett a társaságát, most még intenzívebben hatott rám, az illata elbódított, a mosolya pedig szebbnek tűnt, mint valaha. Hiába panaszkodott a számára idegen báli öltözet miatt, a ruha úgy állt rajta, mintha ráöntötték volna.
Egész este úgy éreztem magam, mintha csak álmodnék, úgy tűnt, tényleg rendeződött a kapcsolatunk, ugyanaz a bájos, kicsit bohó lány volt, amilyennek megismertem. Nehéz volt visszafognom magam, és úgy tenni, mintha csak barátként tekintenék rá, de végig a fejemben járt Kimi tanácsa, tudtam, hogy most türelmesnek kell lennem. Viszont ha Bernie nem bukkan fel a legrosszabb, vagy inkább a legjobb pillanatban, biztosan nem tudtam volna neki ellenállni, és egy pillanatra úgy tűnt, Liz sem ellenezné a csókot. Kénytelen voltam átengedni őt az idős "lovagjának", de így legalább volt alkalmam kicsit rendezni a gondolataimat. Abban az egyben biztos voltam, hogy senki mással nem akarok táncolni, így inkább az asztalok felé vettem az irányt. Nem kellett csalódnom, egy itallal a kezében Kimi is ott ücsörgött.
- Mi ez a bamba vigyor már megint? - kezdett azonnal szekálni a haverom.
- Liz annyira szép, nem? - tört ki belőlem az, ami eddig a fejemben járt.
- Te jó ég, mi vagy te, lány? - röhögött ki aljasul. - Az esküvőtöket nem akarod megtervezni, miközben egy doboz fagyit eszegetünk?
- Ne szemétkedj már, nem lehet mindenki olyan jégszívű, mint te. Nem tehetek róla, hogy ma úgy néz ki, mint egy hercegnő, teljesen levett a lábamról - áradoztam tovább.
- Oké, akkor újra. Első lecke: Egy normális férfi nem akkor lelkendezik, ha bármilyen ruhában látja a nőt, hanem akkor, ha leveheti róla - szúrt oda még egyszer, de aztán megenyhült. - Na jó, azt azért el kell ismerni, hogy eléggé beindítja az ember fantáziáját.
- Hé - szóltam rá tettetett haraggal, de végül én is elröhögtem magam.
- Na és most mi lesz? - faggatott a terveimről.
- Nem tudom, várok. Most épp arra, hogy megunja a táncot, és hazavihessem, aztán meg arra, hogy egyszer majd adjon nekem egy esélyt.
- Nyugi, ma este is úgy bámult rád, mintha te lennél a szőke herceg fehér lovon - biztatott Kimi, de igyekeztem nem túlságosan beleélni magam a dologba.

Lizre még várnom kellett egy darabig, de amikor végre visszakaptam, még aranyosabb volt, mint korábban. A tánc kimerítette, a haja kicsit kócosabb volt, és így fáradtan még inkább rám támaszkodott, én pedig élveztem, hogy átkarolhattam. Egészen a szobájáig kísértem, és egy pillanatig reménykedtem benne, hogy most is beinvitál, ahogy régebben is tette, de végül megállt az ajtó előtt.
- Köszönöm, hogy hazahoztál - mosolygott rám. - Holnap találkozunk!
- Így van, de addig aludt ki magad, a pályán már nem csak táncikálnod kell - vigyorogtam rá, ezzel elérve, hogy kinyújtsa rám a nyelvét.
- Lehet, de legalább nem is magassarkúban kell kiállnom ellened - durcáskodott, de aztán újra előtérbe került a kedvesebb énje. - Szép álmokat, Seb!
- Szép álmokat! - feleltem, és egy váratlan lépésre szántam el magam: megpusziltam. Kissé talán meglepődött, de nem húzódott el, ezt pedig jó jelnek vettem. Az arca kicsit kipirult, és a szemeit lesütve köszönt el tőlem.
Miután becsukta maga mögött az ajtót, elégedett sóhaj tört ki belőlem. Végre én is elhittem, hogy minden rendben lesz, és hamarosan tényleg az enyém lesz...

28. fejezet

Sziasztok!
Először is, szeretnék elnézést kérni, hogy így eltűntem, az elmúlt időszakban sajnos nem alakultak túl jól a dolgaim. Nem untatnálak Titeket, gondolom, a többséggel előfordult már ilyen, hogy mikor megoldódni látszik egy probléma, jön helyette három másik. Kellett egy kis idő, hogy összekapjam magam, de inkább nem írtam már ki semmit, mert nem akartalak hitegetni Titeket, úgy voltam vele, hogy ha sikerül végre újra írnom, akkor majd kiteszem. Az elmúlt egy hónapban hiába ültem le szinte naponta, egy sornál többet nem tudtam összehozni, a másik történetem is a korábban "felhalmozott" részeknek köszönhetően frissült.
Túlzás lenne azt mondanom, hogy most már minden szuper, és biztosan nem jön több mélypont, de úgy érzem, hogy az "önsajnálós" fázisból már sikerült kikeverednem, újra vannak ötleteim, és végre újra tudtam írni. 
Lényeg, ami lényeg, hogy íme a folytatás - a minőségen valószínűleg érződik, hogy most rázódom vissza az írásba, emiatt elnézést kérek -, bízom benne, hogy sikerül visszatérnem a korábbi tempóhoz, vagyis hetente tudok majd új részt hozni.

/Liz/

Az eltelt 10 nap lehetőséget adott arra, hogy kicsit összeszedjem magam. Apa is látta rajtam, hogy nincs minden teljesen rendben, de rendes volt, és nem faggatózott. Bár a születésnapom nem úgy alakult, ahogy terveztem, de most valahogy mégis jobban éreztem magam. Vandával kibékültünk, be kellett látnom, hogy jót akart nekem, és most megígérte, hogy többé nem fog a hátam mögött intézkedni. Persze gyanítom, hogy utoljára még egyszer megtette, és beszámolt Sebnek arról, hogy mi a helyzet. Viszont emiatt nem volt okom haragudni, hiszen végre a csapattársam is felhagyott azzal, hogy hívogasson. A rövid szünetet így tényleg arra használhattam fel, amire igazán szükségem volt: kikapcsolódtam, és igyekeztem a lehető legjobb formába hozni magam a következő futamra.
Mióta eljöttünk Spanyolországból, egyedül Kimivel beszéltünk néha, a buli többi résztvevőjével így egyelőre nem kellett kommunikálnom. Kicsit tartottam attól, hogy végleg leírtam magam a srácok előtt, és egy hűtlen libának tartanak, de finn barátom továbbra is arról győzködött, hogy felejtsem el a történteket, a többieket sem fogja érdekelni. Kimi igazán rendes volt velem, nem zaklatott azzal, hogy beszéljek Sebastiannal, inkább arra koncentrált, hogy a hülye poénjai segítségével feledtesse velem a botrányt. Nélküle valószínűleg nehezebb lett volna ez az időszak, hiszen így is minden reggel aggódva ébredtem, meg voltam róla győződve, hogy a történtekről valahogy a média is tudomást szerez majd - ha mástól nem, akkor Philtől. Valamiért a volt barátom mégsem állt rajtam bosszút ilyen módon, pedig biztos voltam benne, hogy nem hagyja ki a lehetőséget, hogy az egész világ előtt lejárasson.
Ez végül mégsem történt meg, így legalább egy fokkal nyugodtabban indulhattam Monacóba. Már szerda estére meg kellett érkeznem, a versenyhétvégék itt ugyanis kicsit máshogy zajlottak: az első szabadedzéseket csütörtökre ütemezték, így a péntekünk vált szabaddá. Ennek persze megvolt az oka is, a hercegi család minden évben egy bálon fogadta a Forma-1 vezetőit és a pilótákat, ezalól pedig nem lehetett kibújni, így a csomagomba ezúttal egy báli ruha is került.
Eredetileg úgy volt, hogy ide már apa is elkísér majd, de a munkája közbeszólt, így Vandával kettesben szálltunk fel a repülőre. Örültem, hogy este érkeztünk, így nem kellett találkoznom senkivel, csak Chrisszel beszéltünk pár percet, hogy egyeztessük a másnapi programot.
- Minden rendben van veled? - kérdezte aggodalmaskodva, de úgy tűnt, a bólogatásom nem győzte meg eléggé. - Hogyhogy végül a hotelben alszol? A múltkor még azt mondtad, hogy a barátodnál szeretnél lenni ezen a hétvégén...
- Hát, már nem vagyunk együtt - tájékoztattam kicsit elvörösödve a főnökömet, mire ő apáskodva simogatta meg a vállam.
- Sajnálom, de remélem, hogy a pályán félre tudod tenni a problémákat.
- Persze, tényleg nem lesz gond. Már minden rendben van, és mostantól 100, sőt 110%-os leszek! - ígérgettem lelkesen, mire végre ő is megnyugodott, és elengedett pihenni.

Jó volt újra Vandával közös lakosztályban készülni a versenyhétvégére, neki köszönhetően sokkal optimistábban és magabiztosabban indultam csütörtök reggel a pályára. Ez az állapot mondjuk nem tartott nálam sokáig, rögtön a liftben összefutottam Nicóval, nagy meglepetésemre azonban mosolyogva köszöntött. Nem igazán tudtam, mit mondhatnék neki, de szerencsére észrevette a zavaromat, és ő vágott bele a kínos témába.
- Sajnálom, hogy a múltkor olyan rosszul sült el a bulid, azt akartam, hogy felejthetetlen legyen a szülinapod.
- Hát, végülis felejthetetlen lett. Nico, nézd, tudom, hogy Phil a barátod, de remélem, hogy azért nem utáltál meg nagyon - hadartam el, majd félve vártam a reakcióját.
- Liz, ne hülyéskedj már, Phil csak egy haver, semmi közöm ahhoz, hogy együtt vagytok-e. Ráadásul Seb utána elmesélt mindent...
- Mi, hogy mindent? - vágtam közbe rémülten.
- Persze, mondta, hogy egyszer kicsit sokat ittatok, és ő poénból lesmárolt, de más nem történt köztetek. Meg persze azt is tudom, hogy Phil elég hülyén tud viselkedni, csodálkoztam is, hogy összejöttél vele. Jensonék meg egyenesen örültek is, hogy így alakult, nem igazán bírták őt - magyarázta vigyorogva, én pedig végre megkönnyebbülhettem.

A boxba megérkezve következett a keményebb menet, nem is kellett sokáig keresgélnem, Seb épp a mérnökökkel egyeztetett.
- Szia! Beszélhetnénk egy kicsit? - léptem oda hozzá félénken.
- Persze - mondta, miközben kíváncsian méregetett.
- Először is, köszi, hogy kimentettél a srácok előtt, féltem, hogy a történtek után majd rosszat gondolnak rólam - kezdtem bele, miközben engem is meglepett, milyen jó őt újra látnom. Bármennyire is haragudtam rá korábban, be kellett ismernem, hogy hiányzott.
- Ne hülyéskedj, nincs mit megköszönnöd. Liz, én tényleg nagyon sajnálom, ami történt, egyszerűen elborult az agyam. Amikor Vanda elmondta, hogy viselkedik veled Phil, nagyon kiakadtam. Nagyon fontos vagy nekem, mikor megismertelek, eleinte csak vigyázni akartam rád, de most már tudom, hogy sze...
- Seb, várj, kérlek, hadd mondjam el előbb, amit szeretnék. Vandával igazatok volt abban, hogy Phillel nem illünk össze, most már én is tudom, hogy jobb nekem nélküle. Haragudtam rátok, de tudom, hogy jót akartatok, és ti vagytok a legjobb barátaim, nem akarlak titeket elveszíteni. Te is nagyon fontos vagy nekem, de mostanában elég furán alakultak a dolgaink - láttam, hogy közbe akar szólni, ezért gyorsan folytattam. - Nekem arra kell koncentrálnom, hogy a lehető legjobb legyek a pályán. A Phillel való kapcsolatom teljesen lerontotta a teljesítményemet, és nem hagyhatom, hogy ez még egyszer előforduljon. Csak a versenyekre akarok koncentrálni, de szükségem van rád is, mint barátra.
Néhány pillanatra beállt köztünk a csend, láttam rajta, hogy gondolkodik, mit feleljen. Végül egy nagy sóhajtás után szólalt meg.
- Örülök, hogy már nem haragszol. Én is azt szeretném, hogy újra olyan jóban legyünk, mint Phil előtt.
- Köszönöm! - Nem voltam benne biztos, hogy a történtek után helyre tudjuk hozni a kapcsolatunkat, így most nagyon boldog voltam, hogy mégis helyrerázódtak köztünk a dolgok. Örömömben azonnal a nyakába ugrottam, ő pedig nevetve borzolta össze a hajam. Végre újra olyan volt minden, mint az év elején...

/Sebastian/

- Hallom, végre beszéltetek - dobta le magát a kanapémra Kimi olyan lazán, mintha nem ő lett volna a vendég.
- Ja, de nem sok örömöm volt benne. Meg se hallgatta, hogy én mit akarok, csak jött ezzel a hülye dumával, hogy legyünk újra barátok - mérgelődtem most, hogy végre őszintén kiadhattam magamból azt, amit érzek.
- Az esetleg nem jutott még eszedbe, hogy most tényleg a barátságodra van szüksége? - kérdezte lenéző pillantással a haverom, ennyivel azonban még nem tudott megnyugtatni.
- Azt hittem, neki is jelentett valamit, ami elindult köztünk, erre most lepattintott!
- Ne legyél már olyan, mint egy óvodás. Eljön még a te időd, de most hagyni kell, hogy kicsit helyrerázódjon. Örülj neki, hogy azt elértük nála, hogy rád ne haragudjon, most már csak ki kell várni, hogy kiheverje a történteket. És ha túl lesz ezen, akkor kinek a karjaiba fog omlani? - röhögött ki, és bár nem győzött meg teljesen, de végül beláttam, hogy van igazság abban, amit mond. Liz már most szemmel láthatóan jobb formában volt, mint amikor utoljára találkoztunk, talán kell még neki egy-két hét, és akkor majd újra próbálkozhatok. Valószínűleg Kimi is észrevette, hogy jobb kedvre derültem, mert azonnal rám szólt.
- Jó lenne, ha te meg arra használnád ezt az időszakot, hogy eldöntsd, mit akarsz pontosan. Liz többet ér annál, hogy csak szórakozzanak vele, ne lehetetlenítsd el azzal a helyzeteteket, hogy kikezdesz vele anélkül, hogy komolyan gondolnád a dolgot.
- Hé, nem én szoktam kiscsajokat szédíteni! - vágtam rá, de ez nem nagyon hatotta meg Kimit.
- Lehet, de én nem a csapattársammal szoktam kikezdeni.
- Kár, pedig jól mutatnátok Romainnel! - röhögtem ki, mire egy bizonyos nemzetközi jelzéssel fejezte ki a véleményét...

27. Fejezet

- Na mi van, most meg vele keféltél félre? - intett a fejével Kimi felé, mikor végre kinyitotta az ajtót.
- Phil, beszélnünk kell... négyszemközt.
- Itt várlak az ajtó előtt - szólt utánam Kimi, és elég fenyegetően nézett Philre.
- Először is, szeretném, ha tudnád, hogy nincs köztünk semmi Sebastiannal - kezdtem bele, amikor már kettesben voltunk.
- Ezt higgyem is el? - kérdezte gúnyosan Phil.
- Kérlek, hadd mondjam végig. Valamilyen vonzalom volt köztünk, ezért történhetett meg, hogy megcsókolt, de ezen kívül semmi sem volt!
- Na persze, és most azt várod, hogy megbocsássak? - vágott közbe újra nagyképűen.
- Nem, eszemben sincs azt kérni, hogy megbocsáss. Nem volt helyes, hogy nem mondtam el, mi történt köztem és Sebastian között, de részemről nem ez jelenti a kapcsolatunk végét. Az igazi hibám az volt, hogy nem zártam le időben ezt a dolgot. A kapcsolatunk soha nem működött. Azt hittem, idővel kialakulnak bennem is az érzelmek... Nem mintha sokat tettél volna azért, hogy így legyen, soha nem figyeltél arra hogy én mit szeretnék...
- Tudtam, hogy ez lesz! Minden ribanc ilyen, hűtlen, aztán még neki áll feljebb! Tiszta idióta voltam, hogy egy ilyen szánalmas kis libával kezdtem!

A vitánk szerencsére nem tartott sokáig, a holmijait már összepakolta az érkezésem előtt, így miután az összes válogatott sértést a fejemhez vágta, el is viharzott. Fáradtan ültem le a kanapéra, hiszen a szülinapi boldogságokból semmi nem maradt. A történteknek az az egy haszna volt, hogy végre összeszedtem magam, és szakítottam Phillel, akibe valójában soha nem voltam szerelmes. Sokkal jobban fájt a csalódás, amit a barátaim okoztak nekem, és ebben a pillanatban úgy éreztem, látni sem akarom őket soha többé. Azzal persze tisztában voltam, hogy ennek kivitelezése nehéz lesz, tekintve, hogy mindketten a Red Bull tagjai.

/Kimi/

Türelmetlenül várakoztam a folyosón, néhány arra járó meg is bámult emiatt, de engem jobban érdekelt a benn zajló vita. Azt persze nem lehetett érteni, miről beszélnek, csupán annyi szűrődött ki, hogy mindketten felemelték a hangjukat. Ebből legalább arra következtethettem, hogy az aggályaim feleslegesnek bizonyultak, és talán Liz mégsem annyira hülye, hogy ki akarjon békülni ezzel a gyökérrel. Ez végül megerősítést nyert akkor, amikor az "úriember" kirontott az ajtón. Szó nélkül akart távozni, én azonban gyorsan elkaptam a karját.
- Mit akarsz? - ordított rám, de nem igazán tudott megfélemlíteni.
- Remélem semmi olyasmit nem forgatsz a fejedben, hogy a történtekről beszámolsz a sajtónak. Akkor ugyanis kénytelen leszek én is világgá kürtölni, hogy képes voltál megütni egy nálad vagy két fejjel kisebb, feleakkora súlyú kislányt... Szóval nem történt semmi, békésen mondtatok búcsút egymásnak - közöltem vele határozottan az elvárásaimat.
- Kapd be! - próbálta adni a laza csávót, de látszott rajta, hogy elgondolkodott az esetleges következményeken. Dühösen lerázta magáról a karomat, és azonnal faképnél hagyott.

A szobába lépve Lizt a kanapén ücsörögve találtam, elég siralmas látványt nyújtott.
- Na mi van? - kérdeztem végül, mert az ilyen lelki dolgok továbbra sem feküdtek nekem.
- Vége... - felelte, mire nem bírtam megállni, hogy el ne vigyorodjak. - Jó, tudom, mi a véleményed róla. De továbbra sem értem, hogy miért csinálták ezt Vandáék. Mire volt ez nekik jó?
- Figyelj, én már nagyjából képben vagyok - vallottam be végül, mire értetlenül nézett rám. - Seb járt nálam reggel, amikor még aludtál. Meg kéne hallgatnod őket is.
- Elment az eszed? - kérdezte dühösen. - Nem elég, hogy a magánéletemet felkavarták, még a barátaim előtt is beégettek. Mit gondolhatnak most rólam a srácok?
- Nem azt mondom, hogy helyes volt, amit tettek, de szerintem jobb lenne, ha beszélnél velük, és aztán döntenéd el, hogy hogy viszonyulsz hozzájuk.
Néhány pillanatig még durcásan nézett rám, de úgy tűnt, belátta, hogy így neki is jobb lett, így megígérte, hogy legalább Vandának ad egy esélyt, hogy elmagyarázza, miért tették ezt vele.
Úgy tűnt, most már nagyjából kiheverte az éjszaka történéseit, így nyugodtabban hagytam magára, hogy kicsit összeszedje magát.

/Liz/

Sokáig gondolkoztam azon, hogy betartsam-e a Kiminek tett ígéretemet, a sors azonban meghozta helyettem a döntést, ugyanis épp, amikor a bőröndömbe próbáltam beletuszkolni a ruháim, kopogtattak az ajtómon.
- Ki az? - kiabáltam ki, mert kicsit tartottam attól, hogy Sebastian az.
- Vanda... Liz, kérlek, hallgass meg - felelte, én pedig némi hezitálás után beengedtem.
- Hallgatlak - néztem rá kimérten, és elégedetten láttam, hogy az ő arca is elég nyúzott.
- Én tényleg sajnálom, nem gondoltam végig, hogy ez lesz - magyarázkodott, és a szemében megjelentek az első könnycseppek.
- Mit hittél? Hogy Phil hálás lesz, amiért hazudtam neki? - vágtam rá ridegen, mert igazságtalannak éreztem, hogy ő szúrt ki velem, mégis ő siránkozik.
- Nem tudom... Egyszerűen annyira dühös voltam rá hogy csak az járt a fejemben, hogy megalázzam. Már attól undorodtam, ahogy veled bánt, de aztán tegnap este... Amikor lefeküdtél aludni, én elmentem zuhanyozni, ő viszont utánam jött. Teljesen rám mászott, és annyira gusztustalan volt, alig tudtam levakarni magamról. Liz, Phil csak kihasznált téged...
- Miért nem mondtad el négyszemközt? - már nem tudtam fenntartani a ridegség álcáját, biztos voltam benne hogy Vanda igazat mond. Még mindig harag
udtam rá, de már kezdtem őt megérteni. - Miért kellett megaláznod mindenki előtt? Hogy fognak ezután komolyan venni a pályán?
- Sajnálom... De annyiszor próbáltam veled beszélni arról, hogy nem ő az igazi mégse hallgattál rám. Pedig ott van Seb, aki...
- Őt inkább ne is említsd! Neked legalább volt okod, hogy ezt tedd - vágtam rá dühösen.
- Ne haragudj rá! - vette a védelmébe azonnal a németet. - Mindent elmondtam neki, és ő is nagyon kiakadt!
- Akkor se volt joga ezt tenni! - dühöngtem tovább, ha már Vandán nem voltam képes levezetni a feszültséget.
- Nagyon aggódott miattad! És most, hogy mindketten szabadok vagytok, talán össze is jö...
- Ezt most hagyd abba! Nem volt és nem is lesz köztünk semmi. És egy jó darabig senki mással sem. Ez az egész arra volt jó, hogy rájöttem, nem hagyhatom, hogy a magánéletem lerontsa a teljesítményemet a pályán - jelentettem ki határozottan, Vandát azonban nem győztem meg.
- Az, hogy Phil egy szemétláda, nem jelenti azt, hogy minden pasi az! És Sebnek tényleg nagyon fontos vagy!
- Ha olyan fontos vagyok neki, akkor ő is tudja, hogy a jó eredményekhez nyugalomra van szükségem - állítottam le újra a barátnőmet. - Nézd, megértem, hogy miért csináltátok, tudom, hogy hiba volt ennyi ideig együtt maradnom Phillel. De nem vagyok már kislány, nem irányíthatjátok az életemet. Meg kell ígérned, hogy nem avatkozol többé a dolgaimba, és nem szervezkedsz Sebbel a hátam mögött.
- De... - próbált ellenkezni Vanda, de a határozottságomat látva végre feladta. - Hát jó, talán jobb is, ha egy kicsit nyugodtabb időszak jön. De ugye beszélsz Sebbel is?
- Kénytelen leszek... A csapattársam. Legkésőbb két hét múlva Monacóban együtt kell dolgoznunk - válaszoltam közömbösen, de a szívem mélyén tudtam, hogy ez azért nem lesz ennyire egyszerű...

Sziasztok!

Felkerült az IceBlood folytatása a másik oldalra, aminek a linkjét a bal oldalon találhatjátok!
A héten természetesen lesz Rád vártam folytatás is, legkésőbb szombat este igyekszem hozni! :) 

Mindenkinek szép hetet!

26. fejezet

/Kimi/

Sejtettem én, hogy nem sülhet el jól egy olyan buli, amin Seb és Liz pasija is részt vesz, arra azonban nem számítottam, hogy ennyire elfajulnak a dolgok. A haveromból még kinéztem volna, hiszen elég régóta kattogott ezen a témán, de arról fogalmam sem volt, hogy fűzte be Vandát, hogy hajlandó legyen ilyen helyzetbe hozni a barátnőjét. Az ugyanis elég egyértelmű volt, hogy ezek ketten összebeszéltek, hiszen amíg a mercedesesek azzal voltak elfoglalva, hogy megakadályozzák a verekedést, a bajkeverők elégedetten vigyorogtak. Aztán persze az is az arcukra fagyott, amikor az az állat a karjánál fogva rángatta ki Lizt a lakosztályból, akkor már rögtön nem tűnt olyan jó tréfának a dolog. Seb persze azonnal felpattant, hogy hősködve utánuk siessen, ezt azonban már én akadályoztam meg.
- Gondolod, hogy jó tovább feszíteni a húrt? - figyelmeztettem. - Amikor azt mondtam, hogy ha kell a csaj, tegyél is érte valamit, nem egészen erre gondoltam - tettem hozzá halkabban, hogy csak ő hallja, majd elindultam, hogy kimenekítsem Lizt a kellemetlen helyzetből. Általában nem szívesen avatkoztam mások magánügyeibe, de túlságosan kedveltem ahhoz a kiscsajt, hogy hagyjam, egyedül viselje el a következményeket.

Így se voltam elég gyors, épp akkor értem őket utol, amikor az a vadállat megütötte. Szívem szerint azonnal behúztam volna neki egyet, mert ugyan soha nem voltam egy érzékeny széplélek, de még én is alapnak tartottam azt, hogy nőt nem ütünk meg. Láttam azonban, hogy Liz teljesen szét van csúszva, ráadásul az sem volt garantálva, hogy a hangzavarra nem csődülnek-e elő a közeli szobák lakói, így inkább azzal foglalkoztam, hogy a lehető leggyorsabban nyugodt helyre vigyem a lányt. Elég tehetetlennek éreztem magam, inkább csak néztem, ahogy bőg, mert nem tudtam, mit mondhatnék neki. Persze sejtettem, hogy nem igazán a "tökéletes" kapcsolatának kudarca zavarja ennyire, de így sem tudtam, hogyan vigasztalhatnám meg. Jobb híján végül hagytam, hogy addig bőgjön, amíg a fáradtságtól el nem aludt, de onnantól kezdve is többször ébredtem fel arra, hogy fájdalmasan nyöszörgött.

Nem sokszor fordult elő életem során, hogy előbb ébredtem fel, mint a csaj, akivel az éjszakát töltöttem, de most mégis így alakult a reggel. Álmában szerencsére nem tűnt olyan nyúzottnak, mint amilyennek éjszaka láttam, most már békésen aludt. Így viszont még inkább látszott, hogy mennyire fiatal, a pályán nehéz volt elhinni, hogy épp csak feleannyi idős, mint én, most viszont tényleg csak egy átlagos tinilány volt. Sokat bosszankodtam azon, hogy Sebbel ennyit bénáztak, de be kellett látnom, hogy neki legalább van mentsége, a tapasztalatlansága. Persze a haverom sem volt soha egy Casanova, de ebben a helyzetben neki kellett volna okosabbnak lennie. Az remek húzásával pedig sikerült most egész jól lerontania az esélyeit.

Mintha csak megsejtette volna, hogy épp őt szidtam gondolatban, a kopogtatásával zavarta meg a reggelemet. Nem lepődtem meg, hogy őt találtam a küszöbön, és elégedetten tapasztaltam, hogy az ő arca sem volt túl kisimult.
- Normális vagy? Miért kapcsoltad ki a telefonod? Hol van Liz? - támadott le dühösen, mintha nem is ő okozta volna a balhét.
- Először is kuss, ott benn alszik - intettem a fejemmel a háló felé, mire ő azonnal beljebb akart nyomakodni. - Jobb lenne, ha békén hagynád, szar éjszakája volt, inkább aludjon, ameddig tud. Azt azért elárulnád, hogy mire volt jó ez az egész?
- Az egész Vanda ötlete volt, és nagyon felhúzott az, amit mesélt, ezért mentem bele. Csak épp nem gondoltam, hogy ez lesz... - kezdett magyarázkodni.
- Miért, mit hittél? Hogy az az izomagy majd gratulál neked, és megköszöni, hogy rámásztál a csajára? Eddig úgy tűnt, legalább Vandának van esze, és jó irányba terelgeti Lizt, de most ő is bizonyította, hogy nem megy százzal - toltam le újra ingerülten.
- Teljes mértékben igaza volt, amiért ezt tette! Elmesélte, hogy hogy bánt az a barom Lizzel, állítólag tele volt kék-zöld foltokkal, és amikor számon kérte rajta, még csak nem is tagadta, hogy durván bánik vele. Aztán tegnap, amikor a futam után Liz lefeküdt aludni, Vandára is rámászott, alig tudta levakarni magáról! - Így már persze érthetőbb volt a tettük, de elég hülye módját választották a közbelépésnek.
- És miért nem volt elég ezt négyszemközt elmondani Liznek? Ha tudtátok, hogy a pasi ennyire brutális, gondolhattatok volna rá, hogy veszélybe sodorjátok!
- Vanda már többször is próbált beszélni a fejével, de Liz nem hallgatott rá. Eszembe sem jutott, hogy így el fogja rángatni tőlünk... Ugye nem bántotta? Kérlek, hadd beszéljek vele! - győzködött újra, de továbbra sem engedtem be.
- Hidd el, hogy jobb, ha hagyod egy kicsit megnyugodni. Majd beszélek vele, hogy hallgasson meg titeket is, aztán meglátjuk, mi lesz.

Látszott rajta, hogy nem szívesen fogadja el az ajánlatomat, de belátta, hogy egyelőre nem tehet mást, így hajlandó volt lelépni. Alig csuktam be utána az ajtót, perceken belül újra kopogtatást hallottam, ezúttal a mercedeses német zavarta meg a nyugalmunkat.
- Ugye jól sejtem, hogy Liz nálad van? - kérdezte Nico, majd a bólintásom után folytatta. - Szólhattam volna neki, hogy Phil eléggé féltékeny típus, de eszembe se jutott, hogy lehet köztük valami Sebbel. Jó, persze én is láttam, hogy barátok, te talán tudod is, mióta tart ez...
- Jobb lenne, ha befognád. És mások előtt se terjessz ilyeneket. Sebas lesmárolta, de ennyi történt. A drágalátos haverod éjszakai óbégatása után így is elég valószínű, hogy az terjed el Lizről, hogy egy könnyűvérű kis liba! - toltam le, mire persze azonnal visszakozni kezdett.
- Dehogy, nem erre akartam utalni, csak tényleg elég sok időt töltenek együtt, így könnyen kialakul a vonzalom...
- Ahelyett, hogy ezen agyalsz, inkább vésd a fejedbe, hogy a közeljövőben nem szeretném viszontlátni a labdázgató haverodat a boxutcában - dörrentem rá újra.
- Jó, persze, ez alap... Amúgy csak azért jöttem, hogy odaadjam Liz ajándékait. Tegnap nálam felejtődtek... - magyarázta, majd miután az ajándékzacskókat a kezembe nyomta, gyorsan le is lépett.

Igyekeztem halkan visszamenni a szobába, de az óvatosságom feleslegesnek bizonyult, Liz már ébren volt, és elég kimerült fejjel nézett rám.
- Jó reggelt - Kicsit tartottam tőle, hogy folytatja a sírást, nem igazán tudtam az ilyen helyzetekkel mit kezdeni, de meglepően keménynek mutatta magát.
- Volt már jobb is. Köszönöm, hogy mellettem voltál és elviseltél - folytatta kedvesebben, de a válaszomat meg sem várva kelt ki az ágyból, és nézelődni kezdett. - Figyi, merre vannak a ruháim?
- A fürdőben, de miért, hová akarsz menni? - kérdeztem döbbenten. Arra számítottam, hogy a következő órákban a lelkét kell ápolnom, meg győzködnöm arról, hogy egyen pár falatot.
- A szobámba. Azonnal beszélnem kell Phillel...

/Liz/

- Biztos, hogy jó ötlet ez? - kérdezte aggodalmaskodva Kimi, de tudtam hogy nem tántoríthat el.
- Igen, méghozzá minél előbb meg kell találnom! - vágtam rá a fürdőszobából kikiabálva, miközben a ruhámat rángattam magamra.
- Mondd, hogy nem akarsz kibékülni vele! - állított meg finn barátom, mielőtt leléphettem volna.
- Kimi, ezt most el kell intéznem, még a végén lelép anélkül, hogy beszéltünk volna! - sürgettem, hogy álljon félre az ajtóból.
- Te nem vagy ép! - dühöngött, de végül folytatta. - Arról ne is álmodj, hogy a tegnapi után egyedül odaengedlek ahhoz a gyökérhez, én is elkísérlek.
Hiába tiltakoztam, meg kellett várnom, amíg ő is felöltözött, majd nem sokkal később már a szobám ajtaja előtt álltunk. Elég szánalmasnak éreztem, hogy úgy kell bekopognom a saját szobámba, de a belépőkártya Philnél maradt. Egy kicsit zavart, hogy Kimi ott állt mellette, de beláttam, hogy nélküle még jobban remegett volna a gyomrom, amikor végre kopogtattam az ajtón.

Sziasztok!

Elérkezett tehát a meglepetés ideje is! :) A meglepetés pedig nem más, mint egy új történet!
Amit a legfontosabb tudnotok, hogy semmilyen módon nem érinti hátrányosan a "Rád vártam"-ot, az új sztori semmiképpen nem fog csúszást okozni, ugyanis azt már írom egy ideje, és jó néhány rész van már raktáron.
A terveim szerint mindkét történet heti rendszerességgel fog frissülni - konkrét napokat nem szeretnék kitűzni, mert bármikor közbe jöhet valami, de valószínűleg előbb-utóbb ki fog alakulni valamilyen rendszer. :)

Na és most az új történetről!:) A címe: IceBlood - Új esély

A történet egyik főszereplője Kimi, aki váratlan híreket kap, megtudja, hogy van egy kamaszlánya, aki a segítségét kéri. A történet középpontjában az ő kapcsolatuk alakulása áll, mert ahogy az sejthető, nem lesz éppen zökkenőmentes. :)
Amit még fontosnak tartok elmondani, hogy a történetet Liina "Ajándék a múltból" (http://aszerelemjegesutjan.blogspot.hu/p/gftp_9.html) című története ihlette. Aki még esetleg nem ismeri, annak szívből ajánlom, mert egy nagyon klassz írás! Az alapszituáció tehát innen származik, az én történetem azonban más úton fog haladni, bízom benne, hogy elnyeri majd a tetszéseteket! :)
A történetet a következő oldalon találjátok: http://icebloodfanfic.blogspot.hu/
Kíváncsian várom a véleményeteket, remélem, hogy legalább annyian kedvelitek majd meg az IceBloodot, mint a Rád vártamot! :)

Orsi

25. fejezet

Ha valaki ma, az ébredésemkor azt mondja, hogy a nap végén az ő ágyában fogok kikötni, biztos, hogy körberöhögöm az illetőt. Most mégis itt fekszem az ő pólójában, és miközben magához ölel, a homlokomat a mellkasához szorítom, a szívdobogásának hangja pedig végre megnyugtat. De lássuk, hogyan is zajlott a 18. szülinapom, aminek állítólag "boldognak" kellett volna lennie...

Szó sem lehetett a lustálkodásról, hiszen a kiváló rajthelyek miatt kiemelten fontos volt egy utolsó csapatértekezlet megtartása. Mármint nekem ezt adták be, de motorhome-unkba lépve rögtön rájöttem, hogy csúnyán átvertek. Amennyire fel tudtam mérni, a szűk helyen a csapat szinte minden tagja felsorakozott, és a "Happy Birthday"-t énekelve adták át a hatalmas tortámat. Most még a Sebbel kapcsolatos problémáim sem érdekeltek, boldogan fogadtam a munkatársaim köszöntését, majd együtt fogyasztottuk el az édességet. A délelőtt folyamán is többen megrohamoztak, minden riporter, akivel beszéltem, szóba hozta a születésnapomat, én pedig kezdtem magam úgy érezni, mintha annak a hülye MTV-s "Sweet 16"-nak a túlkoros szereplője lettem volna. Tulajdonképpen volt némi párhuzam, hiszem én is egy álomkocsit kaptam a szerelőimtől, amit teljes mértékben felkészítettek arra, hogy a lehető legjobb helyezést érjem el vele.
Mivel Phil gépe késett, a futam előtt már nem tudtunk találkozni, így jobb híján Vandát kértem meg, hogy segítse a bejutását a boxba, és bár volt bennem némi félelem, hogy hogyan fog vele viselkedni, igyekeztem inkább az előttem álló versenyre koncentrálni.

/Vanda/

Azt hiszem, kénytelen leszek köszönőlevelet küldeni a spanyol légitársaságnak, amiért megoldották, hogy ez a gyökér ne zavarhassa meg a verseny előtt Lizt. Ráadásul így végre lehetőségem volt négyszemközt beszélni ezzel a "lovaggal".
- Na végre, már vagy fél órája itt szobrozom - vetette oda, amikor megérkeztem érte a VIP-bejárathoz.
- Neked is szia - feleltem mérgesen. - Ja, és igazán nincs mit, nagyon szívesen hagytam félbe a munkámat azért, hogy téged kalauzoljalak...
Nem igazán vette a szívére a beszólásomat, így egy darabig néma csendben mentünk a Red Bull home-ja felé. Mielőtt azonban odaértünk volna, gyorsan megállítottam, és nekiszegeztem a kérdést, ami napok óta a bökte a csőröm.
- Neked teljesen elment az eszed? Mi a fenét műveltél Lizzel? Csupa kék-zöld folt még most is. Ne keverd össze a hivatásos prostikkal, egy felnőtt nővel sem viselkedhetnél így, de egy ilyen tapasztalatlan lánnyal sokkal figyelmesebbnek kellene lenned!
- Mi közöd hozzá? A csajom, úgy dugom, ahogy nekem tetszik - válaszolta flegmán, mire én legszívesebben behúztam volna neki. Ráadásul ennyi még nem volt elég neki. - Látom már, mi a bajod, rád férne egy alapos kefélés... Ha gondolod, beveszünk harmadiknak!
Csak azért nem töltöttem ki rajta a dühömet, mert egy csapat riporter épp felénk haladt, az átmeneti zavaromat pedig ez a gyökér is kihasználta, és már sétált is tovább a boxutcába. Azt hitte ennyivel megúszta, de még nem ismert engem. Ebben a pillanatban fogadtam meg, hogy nem tűröm tovább, hogy kihasználja a barátnőmet, és a lehető leghamarabb el fogom távolítani a közeléből.

/Liz/

A futam egyszerűen csodálatos volt, szinte minden úgy alakult, ahogy szerettük volna. Seb magabiztosan szerezte meg a győzelmet, így neki nem sok izgulni valója volt, de mögötte a futam során folyamatosan változtak a helyezések, az eltérő gumitaktika miatt lehetetlen volt megtippelni, milyen lesz a befutó. A csapatnak köszönhetően azonban méltó módon ünnepelhettem a születésnapomat, a harmadik helyre hoztam be a világbajnok autómat, a leintés pillanatában pedig az sem zavart, hogy Lewis előttem ért célba. A jó eredmény miatti öröm a Seb és köztem levő feszültséget is feloldotta valamennyire, boldogan ölelgettük egymást hármasban, és persze a pódiumon is folytattuk az ökörködést. A bennem tomboló eufória még akkor is kitartott, amikor az interjúk után visszatértem a boxba, de Phil morcos arckifejezése némileg csökkentette a jókedvemet. Sejtettem, hogy a csapattársammal váltott ölelések zavarták, de végül nem tette szóvá, csak gratulált a dobogós helyezésemhez, és már indultunk is vissza a hotelbe.

Nico most is a lakosztályába szervezte a bulit, bár rögtön hozzátette, hogy ha jól alakul az este, akár egy diszkóban is folytathatjuk az ünneplést. Végül abban maradtunk, hogy mindenki igyekszik kipihenni a futam fáradalmait, aztán egy gyors vacsora után gyülekezünk nála. Phil azonban másképp képzelte el a programot...
Alig csuktam be magunk után a szobám ajtaját, azonnal hozzám simult, és a kezei már a pólóm alatt matattak.
- Ne, most ne, borzasztóan fáradt vagyok - nyögtem kétségbeesve, de nem igazán sikerült meghatnom.
- Ahhoz bezzeg volt erőd, hogy azzal a köcsöggel ölelkezz - vágott vissza dühösen, és közben továbbra sem engedett el.
Úgy látszik, hogy a szülinapomra mellém szegődött valami őrangyal, mert a vitát egy kopogtatás szakította félbe. Ez Philt is megzavarta annyira, hogy egy pillanatra elengedett, így a tiltakozása ellenére ki tudtam nyitni az ajtót. Bár mindig örültem a látogatásainak, most különösen boldog voltam, amikor megpillantottam az ajtóban álló Vandát. Furán méregetett, mintha sejtette volna, hogy a legjobbkor érkezett a felmentősereg, de végül zavartalanul besétált a szobába.
- Elfelejtettem szólni, hogy jövök hozzád készülődni a buli előtt! Remélem, nem zavartam meg semmit - villantott egy ördögi vigyort a barátom felé, és emiatt most kivételesen nem tudtam rá haragudni. Épp eléggé lefárasztott a futam, ha most még szeretkeznem kellett volna Phillel, tutira képtelen lettem volna megmozdulni a nap hátralevő részében.
- Pihenj le egy kicsit, hosszú lesz az éjszaka! Majd ha már emberi formát öltöttem, felébresztelek, és téged is kicsinosítunk! - csacsogta tovább Vanda, és a cuccaival a kezében már be is vonult a fürdőbe.
- Bocsi, de tényleg mindjárt kidőlök, muszáj egy picit aludnom, nem baj? - fordultam Philhez, és közben igyekeztem a legangyalibb arcot vágni.
- Rendben, az este végén úgyis mellettem kötsz ki - vigyorgott rám, aztán elterpeszkedett a kanapén, és kapcsolgatni kezdte a tévét. Az őrangyalom tehát továbbra is kitartott mellettem, és komolyabb vita nélkül dőlhettem be az ágyamba.

***

Vanda hangjára tértem magamhoz, és beletelt néhány másodpercbe, mire a szemeimet dörzsölgetve felfogtam, hogy hol vagyok.
- Ki az ágyból, hétalvó! Így is igyekeznünk kell, ha nem akarod megváratni a többieket! - szólt rám újra, én pedig ha nehezen is, de engedelmeskedtem neki.
- Hű, csini vagy! - állapítottam meg, miután végre képes voltam fókuszálni. Nem vitte túlzásba a kiöltözést, de eddig szinte csak sportos cuccokban láttam, így most feltűnő volt a változás.
- Kösz - morogta, de enélkül is kezdtem észrevenni, hogy valami nem stimmel vele, messze nem volt olyan jó kedve, mint amikor megérkezett.
Míg én bevetettem magam a fürdőszobába, Phillel rendeltek némi harapnivalót, de a rögtönzött vacsorán elég feszült volt a légkör. Nyomozásra azonban nem maradt időm, még az utolsó falatok a tányéromon voltak, Vanda máris a hajammal kezdett ügyködni. Profikat megszégyenítő sebességgel változtatott Szörnyetegből... hát, ha nem is Szépséggé, de legalább vállalható külsővel indulhattam a Nico által szervezett buliba.
A már megszokott társaság gyűlt össze, azok a srácok jöttek el, akikkel a legjobb volt a kapcsolatom a mezőnyből. Kimi, Jenson és Lewis, utóbbiak végre a párjaikat is magukkal hozták, így egy kicsit javult a nemek aránya. Ott volt persze az este két szervezője, Nico és Seb, így amikor Vandával és Phillel befutottunk, teljessé vált a csapat.
Nico persze most sem hazudtolta meg önmagát, édesség helyett különböző piás üvegeket rendezett torta alakba, gyertyafújás helyett pedig az első "legális" pezsgőmet kellett lehúznom, csak ezután kaphattam meg az ajándékaimat. Volt köztük persze néhány humoros - vagy annak szánt - is, például néhány gusztustalan spenótkonzerv, hogy nagyobbra nőjek, egy gumiférfi, akire Ecclestone arca volt ragasztva, és még sok más hülyeség is. De persze "rendes" ajándékokkal is megleptek, én pedig nem győztem olvadozni a meghatottságtól. Mikor a többiek végeztek, Phil is átadta a meglepetését, egy aranyláncot, amin egy "P" betű lógott. Oké, elég nyálas és sablonos ajándék, de még egy sráctól sem kaptam ilyesmit, úgyhogy eléggé elvörösödtem, és a kedvemet csak az rontotta el, hogy észrevettem, Vanda elég gúnyos pofákat vág.

A meglepetéseknek azonban még nem volt vége, míg a többiek a "piatorta" megbontásán dolgoztak, Seb húzott félre kicsit a társaságtól.
- Boldog szülinapot! - nyújtotta felém mosolyogva az ajándékát, amit én zavartan fogadtam el.
A csomagban egy plüss Törpilla várt, amit nevetve öleltem magamhoz, azonban ekkor vettem észre, hogy alatta rejtőzött még valami, egy kis doboz.
- Te megőrültél... ezt nem kellett volna - dadogtam teljesen elvörösödve. A dobozban ugyanis egy pár fülbevalót találtam. A leggyönyörűbbet, amit valaha láttam. És csak a hülye nem vette volna észre, hogy gyémántok díszítették.
- Hé, nehogy kiszáradjon az ünnepelt - rikkantotta el magát Nico, így nem folytathattuk a beszélgetést Sebbel. Az ékszeres dobozt gyorsan a többi ajándék közé rejtettem - tartottam tőle, hogy nem lenne jó vége, ha a többiek, főként Phil meglátnák -, onnantól kezdve pedig újra elvegyültünk a társaságban.
Ahogy nőtt az elfogyasztott alkohol mennyisége, úgy vált mindenki egyre felszabadulttá, így kerülhetett sor Nico kedvenc játékára, a már jól ismert "felelsz vagy mersz"-re. Az ivós feladatok mellett meghallgathattuk Lewis szerenádját Nicole-hoz, láthattuk Jenson "szexi" táncát, Nico pedig rémesen rappelve hívta fel a szobaszervizt, hogy rendeljen három aranyhörcsögöt...grillezve. Annyit röhögtem, hogy szinte megfájdult a hasam tőle, még az sem zavart, hogy Kimi kérésére meg kellett próbálnom elböfögni az abc-t, vagy hogy Philtől azt kaptam feladatként, hogy csókoljam meg. Mindenki remekül szórakozott, a pörgetés joga a következő körben Vandát illette. Az üveg nyaka pedig egyértelműen Sebastianra mutatott - bár kicsit sokat ittam, valamiért mégis úgy tűnt, mintha nem is pörgetett volna, csak egyszerűen a csapattársam felé fordította az üveget.
- Felelsz vagy mersz? - kérdezte hirtelen elkomolyodva, de ez rajtam kívül látszólag senkinek sem tűnt fel.
- Felelek - válaszolta lazán Seb, én pedig ebben a pillanatban kezdtem megsejteni, hogy baj lesz.
- Kit és mikor csókoltál meg utoljára? - kérdezte vigyorogva Vanda, én pedig hitetlenkedve néztem rá, majd könyörögve pillantottam a csapattársamra. Ő azonban nem kegyelmezett.
- Lizt. A múltkor, Bahreinben...
A következő pillanatokat később nem sikerült tisztán felidéznem. Csak az maradt meg bennem, hogy mindenki egyszerre kezdett beszélni, az addig mellettem ülő Phil pedig felpattant, és Seb felé indult, csak a többi srác tartotta vissza. Én azonban képtelen voltam levenni a szemem a csapattársamról, aki gúnyosan vigyorgott. Egyszerűen sokkot kaptam attól, hogy pont az a két ember árult el, akikben a legjobban bíztam, úgy éreztem, valamit összetörtek bennem. Épp ezért nem is tiltakoztam az ellen, amikor a barátom maga után rángatva vonult ki a lakosztályból. Először a szobánk fel indult, de aztán mégis a folyosón kezdett üvöltözni velem.
- Hogy képzelted ezt, te hülye kurva? - kiabált rám, miközben erősen megrázott. - Úgy fekszel az ágyban, mint egy fadarab, aztán rinyálsz néhány folt miatt a sötét barátnődnek. Közben meg ezzel a buzival kefélsz! - megszólalni sem tudtam, fogalmam sem volt, mikor kezdtem sírni, csak az térített magamhoz, amikor Phil keze az arcomon csattant.
A következő pillanatban azonban valaki elrántott tőle, és kiabálni kezdett.
- Na mi van, te is csak egy nőt mersz megütni? Húzz innen a picsába, te állat! - Ekkor már felismertem Kimi hangját, de ha nem tartott volna szorosan magához ölelve, biztos összeestem volna.
Még hallottam, ahogy Phil káromkodva elvonult, de már nem érdekelt, figyel-e minket valaki, finn barátom pólójába kapaszkodva úgy zokogtam, mint egy óvodás.
- Hogy tehették ezt velem? Pont ők... - Kimi próbált csitítani, de végül óvatosan felemelt, és elindult velem.
A szobájába érve hideg vízzel megmosta az arcom, azonban ez sem segített, a könnyeim megállíthatatlanul potyogtak. Végül odaadta az egyik pólóját, hogy legyen miben aludnom, majd az ágyban magához ölelve hagyta, hogy álomba sírjam magam.


Tudom-tudom, ez nem lett túl vidám, de remélem, hogy elhiszitek, ennél ezerszer jobb pillanatok várnak még Lizre! Este 6 körül pedig érkezik a meglepetés is, már izgulok, mit fogtok szólni hozzá! :)

Mindenkinek nagyon boldog, sikerekben gazdag Újévet kívánok!